2009. évi LXII. törvény a kötelező gépjármű-
Az Országgyűlés a károsultak fokozott védelme, a gépjárművel okozott károk következtében a
biztosítottakkal szemben támasztott megalapozott kártérítési igények megfelelő mértékű kielégítése,
a biztosítási kötelezettség betartásának hatékony ellenőrzése, a biztosítatlanság csökkentése, a
fogyasztói érdekek védelme, a biztosítás és a biztosítók iránti bizalom növelése, a piac biztonságos
működése érdekében, figyelembe véve az Európai Unió jogszabályait, illetve azt, hogy a biztosítási
piac szabályozása elveiben, színvonalában és a piaci résztvevőknek nyújtott biztonságában érje el azt
a szintet, amelyet az Európai Unió a tagállamok szabályozásától megkövetel, a következő törvényt
alkotja:
ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény hatálya
1. § Ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e törvény hatálya kiterjed:
a) minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartójára, továbbá más tagállami telephelyű
gépjármű – ha annak rendeltetés helye szerinti tagállama a Magyar Köztársaság – tulajdonosára, és az
általuk kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésre;
b) a külföldi telephelyű gépjármű a Magyar Köztársaság területére történő belépésének, valamint a
Magyar Köztársaság területén a fogalomban történő részvételének feltételeire;
c) a biztosítók, a kárrendezési megbízott, kárképviselő, a levelező, a Kártalanítási Számla, a Nemzeti
Iroda, a Kártalanítási Szervezet, az Információs Központ, valamint a Magyar Biztosítók
Szövetségének (a továbbiakban: MABISZ) e törvényben szabályozott tevékenységére;
d) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet), a kötelező
igazoló okirat (a kötvényt is beleértve) adatait, valamint egyéb vonatkozó
adatokat nyilvántartó szervnek (a továbbiakban: kötvénynyilvántartó szerv), a kárnyilvántartással
kapcsolatos feladatokat ellátó kárnyilvántartó szervnek, a külön jogszabályban meghatározott,
közlekedési igazgatási hatóságnak (a továbbiakban: jegyző) és a vámhatóságnak e törvényben
szabályozott tevékenységére.
2. § E törvény hatálya nem terjed ki:
a) a nemzetközi gépjármű-biztosítási – a tagállamok és más államok nemzeti irodái közötti –
megállapodásból és a kapcsolódó megállapodásokból eredő – e törvényben nem szabályozott –
feladatok ellátására;
b) a Magyar Köztársaság területén rendezett gépjárműversenyen (edzésen) részt vevő gépjárművekre
kötött felelősségbiztosítási szerződésekre;
c) arra az esetre, ha az e törvényben foglaltaktól a Magyar Köztársaság területén állomásozó vagy
áthaladó külföldi katonai gépjárművek vonatkozásában jogszabály eltérő szabályokat állapít meg.
Értelmező rendelkezések
3. § E törvény alkalmazásában:
1. Belső Szabályzat: a Bizottság 2003. július 28-i, a 72/166/EGK tanácsi irányelvnek a gépjárműfelelősség-
biztosítás ellenőrzésére vonatkozó alkalmazásáról szóló 2003/564/EK határozatának
függelékében foglalt, a nemzeti irodák egymás közötti kapcsolatait rendező szabályzat;
2. biztosítási időszak: a határozatlan tartamú szerződések esetében – a díjfizetés gyakoriságától
függetlenül – az az időtartam, amelyre a megállapított díj vonatkozik;
3. biztosító: a biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a
továbbiakban: Bit.) meghatározott szervezet, amely a székhely szerinti tagállamában engedélyt
kapott a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység végzésére, és a Magyar Köztársaság területén az
e törvényben foglaltaknak megfelelően a kötelező gépjármű-
biztosítás) tevékenység folytatására jogosult;
4. biztosított: a gépjármű biztosítással rendelkező üzemben tartója és a gépjárművet vezető személy;
5. díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és – a flotta kivételével –
bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által
megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező
összessége;
6. egyedi szerződés: adott üzemben tartó által, egy meghatározott gépjárműre kötött, e törvénynek
megfelelő biztosítási szerződés;
7. fedezetlenségi díj: az adott gépjármű vonatkozásában az üzemben tartó biztosítási
kötelezettségének – a szünetelés időtartamának, valamint az üzemben tartó önhibáján kívül eső, hitelt
érdemlően igazolt okból bekövetkező díjnemfizetés időtartamának kivételével – díjfizetés hiányában
kockázatviselés nélküli időtartamára (fedezetlenség időtartama) a Kártalanítási Számla kezelőjét
megillető, általa meghatározott díjtarifa alapján utólagosan megállapított díj;
8. forgalmi engedély: az állandó vagy ideiglenes forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási
engedély, valamint a lassú jármű és a négykerekű segédmotoros kerékpár (quad) igazolólapja;
9. gépjárműflotta: egy adott biztosítónál ugyanazon – egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi
személyiség nélküli gazdasági társaság – szerződő üzemben tartó által biztosított gépjárművek
együttesen kezelt csoportja, ha ezen gépjárművek darabszáma eléri az ötöt;
10. gépjármű: a közúti forgalomban való részvétel feltételeként hatósági engedélyre és jelzésre
kötelezett – a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet
(KRESZ) 1. számú függelékének II. b) pontjában meghatározott – gépjármű, pótkocsi, félpótkocsi,
mezőgazdasági vontató, négykerekű segédmotoros kerékpár (quad), lassú jármű és munkagép,
továbbá a hatósági engedélyre és jelzésre nem kötelezett segédmotoros kerékpár;
11. gépjárműverseny: zárt versenypályán vagy a forgalom elől elzárt közúton (útszakaszon) tartott,
gépjárművek számára rendezett sportrendezvény;
12. harmadik ország: a Bit.-ben meghatározott fogalom;
13. harmadik országbeli biztosító: a Bit.-ben meghatározott fogalom;
14. határon átnyúló szolgáltatás: a Bit.-ben meghatározott fogalom;
15. hozott kárelőzményi igazolás: más tagállam által előírt kötelezettség alapján megkötött gépjárműfelelősségbiztosítási
szerződésre vonatkozó igazolás, amely tartalmazza az adott biztosítónál
nyilvántartott időszakot, valamint a szerződés hatálya alatt harmadik személyeknek okozott és a más
tagállami biztosító által az igazolás kiadásának napjáig elismert, vagy vele szemben jogerősen
megítélt kártérítések alapjául szolgáló káresetek számát, időpontját, illetve a kármentesség tényét;
16. Információs Központ: a gépjármű üzemeltetésével harmadik személyeknek okozott károkból
eredő kárigények érvényesítése érdekében adatok közlése és e törvényben meghatározott egyéb
feladatok ellátása érdekében létrehozott szervezet;
17. ismeretlen gépjármű: az a gépjármű, amely nem azonosítható, illetve utólag sem azonosítható,
mivel elhagyta a baleset helyszínét, vagy azonosító adatokkal nem rendelkezik, illetve azokat
meghamisították vagy nem felismerhetők;
18. kárképviselő: a határon átnyúló szolgáltatás esetében a biztosító által a gépjárműfelelősségbiztosítási
károk rendezésével, a biztosító peres és peren kívüli képviseletével megbízott,
illetve arra jogosult személy vagy szervezet;
19. károsult: a gépjárművel okozott kár esetén kártérítésre jogosult személy vagy szervezet;
20. kárrendezési megbízott: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosító székhely
szerinti tagállamától eltérő tagállamban működő megbízottja, aki a biztosító által biztosított gépjármű
üzemeltetésével kapcsolatban felmerült kárigényeket a károsult lakóhelye (székhelye) szerinti
tagállamban kezeli és rendezi, valamint a biztosítót a károsulttal szemben képviseli;
21. Kártalanítási Számla (Garanciaalap): az e törvény szerinti biztosítók által létrehozott és
folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek feladata a biztosítási kötelezettség ellenére
biztosítással nem rendelkező üzemben tartó gépjárműve által vagy az e törvényben meghatározott
korlátozásokkal az ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, valamint az ismeretlen gépjárművel
okozott károk megtérítése, amennyiben a kötelezettségvállalás országa a Magyar Köztársaság;
22. kártalanítási szervezet: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosítók által a
székhelyük szerinti tagállamban működtetett szervezet, amelynek feladata a belföldi károsult más
tagállam területén telephellyel rendelkező gépjármű
valamely országában elszenvedett kára kapcsán a károkozó biztosítója vagy annak kárrendezési
megbízottja kárrendezésének elmaradása esetén a kárigények elbírálása és kielégítése e törvényben
meghatározott esetekben;
23. kötelezettségvállalás országa: bármely fajta gépjármű biztosítása esetén a
a) telephely szerinti ország, vagy
b) baleset bekövetkezésének helye szerinti ország, amennyiben a hatósági jelzés viselésére kötelezett
gépjármű baleset részesévé vált, és nem rendelkezik érvényes hatósági jelzéssel, illetve arajtalévő
hatósági jelzés nem rendelhető, vagy már nem rendelhető hozzá, vagy
c) rendeltetés helye szerinti tagállam;
24. külföldi: a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények
módosításáról szóló 2001. évi XCIII. törvény 2. §-ának 2. pontjában meghatározott fogalom;
25. levelező: olyan biztosító, a biztosító részére kárrendezési tevékenységet végző szervezet,
kárrendezési megbízott, egyéb szervezet vagy személy, akit vagy amelyet a működése szerinti ország
nemzeti irodájának jóváhagyásával a zöldkártyarendszerhez tartozó ország biztosítója jelöl a
biztosítottjai által a levelező országában okozott gépjármű-felelősségbiztosítási károk kezelésére és
rendezésére;
26. Nemzeti Iroda: az e törvény szerinti biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjárműbiztosítási
megállapodásból és a kapcsolódó egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és
elszámolási feladatokat;
27. rendeltetés helye szerinti tagállam: gépjármű tulajdonjogának átruházása esetén a
tulajdonszerzést követően a rendelkezésre bocsátástól számított harmincnapos időtartam folyamán az
– a gépjármű telephely szerinti országától eltérő – tagállam,
a) ahol a tulajdont szerző természetes személy állandó lakóhelye, a jogi személy, jogi személyiség
nélküli szervezet tulajdonszerzése esetén annak székhelye található, illetve
b) amelyben a tulajdont szerző szokásos tartózkodási helye van, vagy ha a szerződő jogi személy,
jogi személyiség nélküli szervezet, az a tagállam, amelyben a tulajdont szerzőnek a szerződéssel
érintett telephelye, fióktelepe található;
28. Rendszámegyezmény: a nemzeti irodák között létrejött olyan megállapodás, amely alapján az
egyezményben részes országok hatóságai a zöldkártyában megtestesülő igazolás helyett az illető
országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet igazolásául a jármű hatósági jelzését
(forgalmi rendszámát) az országjellel együtt elfogadják;
29. súlyos személyi sérülés: a balesetből eredően legalább 25%-os össz-szervezeti
egészségkárosodással járó maradandó fogyatékosságot okozó, vagy a balesetből eredő, legalább 6
hónapos gyógytartammal járó súlyos egészségromlást okozó sérülés;
30. székhely szerinti tagállam: a Bit.-ben a székhely tagállamaként meghatározott fogalom;
31. tagállam: az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam és Svájc;
32. telephely szerinti ország: az az ország,
a) amelynek hatósága a gépjárművet állandó vagy ideiglenes hatósági jelzéssel ellátta, vagy
b) amelyben a hatósági jelzés viselésére nem kötelezett gépjárművek esetében a tulajdonos vagy a
gépjármű felett egyébként rendelkezési jogot gyakorló személy (jogi személy, jogi személyiség
nélküli szervezet) állandó lakóhelye (székhelye), illetve szokásos tartózkodási helye (az érintett
telephelye, fióktelepe) található;
33. türelmi idő: a díj esedékességétől számított hatvannapos időszak, melynek a díj megfizetése
nélkül történő leteltével a szerződés – amennyiben egyéb okból még nem szűnt meg –
díjnemfizetéssel megszűnik;
34. üzemben tartó: a gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba
bejegyzett üzemben tartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos;
35. zöldkártya: a zöldkártyarendszer országaiban elfogadott, egységes szabványnak megfelelő
nemzetközi gépjármű-felelősségbiztosítási igazolvány (kártya), amelyet a nemzeti iroda nevében a
biztosítási szerződésnek megfelelően a biztosítók állítanak ki az üzemben tartó számára, a
meglátogatott országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet meglétének igazolására;
36. zöldkártyarendszer: a nemzeti irodák közötti megállapodások alapján az ezen megállapodásokban
részes országok rendszere, mely rendszerhez tartozó országok hatóságai a zöldkártyában
megtestesülő igazolást az országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet igazolásául
elfogadják.
MÁSODIK RÉSZ
A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS SZABÁLYAI
I. Fejezet
A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
A biztosítási kötelezettség
4. § (1) Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója köteles az e törvény szerinti
biztosítóval a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére, az e törvényben meghatározott
feltételek szerinti biztosítási szerződést kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani (biztosítási
kötelezettség).
(2) A biztosítási kötelezettség, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a mindenkori üzemben tartót
a gépjármű hatósági engedéllyel és jelzéssel való ellátásának időpontjától – a szünetelés kivételével –
a gépjármű forgalomból történő kivonásáig, illetve a külön jogszabályban meghatározott forgalomba
helyezésre nem kötelezett gépjármű esetében a forgalomban történő részvétel kezdetétől a részvétel
végleges megszüntetéséig terheli.
(3) A szerződés megkötésére vonatkozó kötelezettség tekintetében üzemben tartónak minősül a
gépjármű tulajdonosa által – szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján – üzemben
tartóként megnevezett személy.
(4) Ha a szerződéskötésre a tulajdonjog átszállása miatt kerül sor, az e törvény szerinti új üzemben
tartó köteles a tulajdonjog átszállását követően a biztosítási szerződést haladéktalanul megkötni.
(5) Ideiglenes forgalomban tartás engedélyezése, illetve ideiglenes forgalmi engedély kiadása esetén
a biztosítási kötelezettség az ideiglenes forgalomban tartási engedély, illetve az ideiglenes forgalmi
engedély érvényességének időtartama alatt áll fenn.
(6) Az üzemben tartó halála esetén, ha a biztosítási kötelezettség címzettje nem állapítható meg, a
szerződés legkésőbb a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napig
tartható hatályban, amennyiben a gépjármű birtokosa a halál tényét a biztosítónak bejelentette, és a
szerződést díjfizetéssel hatályban tartja.
(7) Más tagállami telephelyű gépjármű tulajdonosa – ha a gépjármű rendeltetés helye szerinti
tagállama a Magyar Köztársaság – köteles a tulajdonszerzést követően a rendelkezésre bocsátástól
számított harmincnapos időtartamra az e törvény szerinti biztosítással rendelkezni.
A szerződés létrejötte és megszűnése
5. § (1) A biztosító a magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartójának, valamint azon
gépjármű tulajdonosának, melynek rendeltetés helye szerinti tagállama a Magyar Köztársaság, az e
törvényben meghatározott feltételek szerinti biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó – a
biztosító díjtarifájának megfelelő – ajánlatát a 13. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok
szerint köteles elfogadni.
(2) Ha a biztosítási szerződés a biztosítási időszak tartama alatt a 21. § (4) bekezdésében
meghatározottak szerint (díjnemfizetés) szűnik meg, az üzemben tartónak az adott biztosítási időszak
hátralévő részére fedezetet nyújtó szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatát kizárólag az a biztosító
jogosult és köteles elfogadni, amelynél a szerződés az adott biztosítási időszakban díjnemfizetéssel
szűnt meg.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az üzemben tartó annál a biztosítónál köteles a
szerződést megkötni, ahol a szerződése díjnemfizetés miatt szűnt meg.
(4) Az a biztosító, amely a szerződést a biztosítási időszak végére felmondta vagy a szerződés a
biztosítási időszak alatt díjnemfizetés miatt szűnt meg, az üzemben tartónak a szerződés megszűnését
közvetlenül követő biztosítási időszakra vonatkozó ajánlatát nem köteles elfogadni.
6. § (1) A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre.
(2) A szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási
feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és a biztosítási feltételekre vonatkozó
tájékoztatás birtokában, a biztosító által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak
képviselője részére átadja.
(3) A biztosító a (2) bekezdés szerinti ajánlatot annak átadásától számított 15 napon belül az 5. § (4)
bekezdésében meghatározott indokok alapján utasíthatja el.
(4) Ha az üzemben tartó ajánlata nem felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, a
szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozik.
(5) A (2) és (4) bekezdés szerinti esetben a szerződés az ajánlat átadásának időpontjában – az ajánlat
szerinti tartalommal – jön létre.
(6) A biztosító a (4) bekezdésben meghatározott esetben az ajánlatot annak átadásától számított 15
napon belül a díjtarifától és a biztosítási feltételektől való eltérésre történő hivatkozással, illetve az 5.
§ (4) bekezdésében meghatározott indokok alapján elutasíthatja, vagy igazolható módon elküldött
javaslatot tehet az ajánlat díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő módosítására. Ha az
ajánlat módosítására tett javaslatot a szerződő a kézhezvételtől számított 15 napon belül nem
kifogásolja, a szerződés az (5) bekezdésben meghatározott időpontban a módosított ajánlat szerint
létrejön.
(7) Ha a biztosító az ajánlat módosítására tesz javaslatot, köteles az üzemben tartó figyelmét felhívni
az ajánlat módosításának tenyéré, valamint az ajánlathoz viszonyított lényeges eltérésekre. Ennek
hiányában a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.
(8) A biztosító kötvényt az e §-ban meghatározottak szerint létrejött szerződés tartalmával egyező
tartalommal bocsáthat ki.
7. § (1) A szerződő felek bármelyike a biztosítási időszak utolsó napjára (biztosítási évfordulóra), azt
legalább 30 nappal megelőzően a biztosítási szerződést írásban, indoklás nélkül felmondhatja. A
felmondás akkor hatályos, ha az a másik félhez határidőben megérkezik.
(2) A biztosítási időszakon belül – az e törvényben meghatározott eseteken túl – a szerződés csak a
felek közös megegyezésével szüntethető meg.
(3) A szerződés érdekmúlással szűnik meg a gépjármű forgalomból történő kivonásával, az üzemben
tartó változása esetén, illetve szünetelés esetén, ha az újbóli üzembe helyezés a kivonás napjától
számított hat hónapon belül nem történik meg.
(4) A szerződés érdekmúlással szűnik meg a tulajdonjog átszállása esetén, ha a szerződéskötésre
kötelezett üzemben tartó személyében változás áll be.
8. § (1) A járműnyilvántartásban szereplő gépjárművek vonatkozásában a fennálló biztosítás által
érintett biztosítót az e törvényben előírt feladatainak ellátása céljából, a gépjármű forgalomból
történő kivonásának, a gépjármű első és ismételt forgalomba helyezésének, valamint a gépjármű
tulajdonjogát érintő
meghatározott, tulajdonjog változáshoz kapcsolódó bejelentési kötelezettsége teljesítésének
időpontját is – járműnyilvántartásba történő bejegyzéséről, továbbá az üzemben tartó és a
járműnyilvántartásba bejegyzett üzemben tartó személyét érintő
történő bejegyzéséről – e tény járműnyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg – a
kötvénynyilvántartó szerv elektronikus úton értesíti.
(2) A járműnyilvántartásban nem szereplő gépjármű üzemben tartója a hatósági engedély
visszavonását, a tulajdonjog átruházását, illetve az üzemben tartó változását igazoló okiratot, a
forgalomban történő részvétel végleges megszüntetését tanúsító nyilatkozatát köteles a biztosítónál
15 napon belül bemutatni.
(3) A biztosító köteles – a díjnemfizetéssel történő megszűnés esetének kivételével – a biztosítási
szerződés megszűnésének tényéről és a megszűnt szerződés külön rendeletben meghatározott bonusmalus
besorolásáról a megszűnést, illetve az arról történt tudomásszerzést követő 30 napon belül az
üzemben tartót írásban tájékoztatni.
(4) A szerződésre a magyar jogot kell alkalmazni.
(5) A szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha e
törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz.
9. § (1) Az üzemben tartó a szerződéskötéskor köteles minden, a biztosítás elvállalása szempontjából
lényeges körülményt közölni a biztosítóval, így különösen – fennálló szerződés esetén a biztosítási
időszak vagy a tartam utolsó napját követő – az új biztosítási időszak vagy a határozott tartam kezdő
napját, biztosítóváltás esetén az előző biztosítási időszakra vonatkozóan a fedezetet nyújtó biztosító
megnevezését és a biztosítást igazoló okirat számát.
(2) Az üzemben tartó a szerződéskötéskor köteles a fedezetlenségi díj megállapításához szükséges
adatokat a biztosítóval vagy annak képviselőjével közölni.
(3) A 4. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a gépjármű tulajdonosa által üzemben tartóként
megnevezett személy által kötött szerződés ezen üzemben tartó hatósági okiratba történő bejegyzése
napján lép hatályba, ennek hiányában – ha az üzemben tartó hatósági okiratba történő bejegyzése a
szerződéskötést követő 30 napon belül nem történik meg – megszűnik.
(4) Az üzemben tartó köteles 8 napon belül bejelenteni a biztosítónak a biztosítást igazoló okiratban
feltüntetett adatok változását.
10. § A biztosítási szerződés hatálya alatt ugyanarra a biztosítási időszakra kötött további biztosítási
szerződés érvénytelen.
A gépjárműflottára kötött szerződésre alkalmazandó szabályok
11. § (1) Gépjárműflottára kötött szerződés esetén a szerződő felek az e törvényben
meghatározottaktól eltérhetnek a szerződés létrejöttét, megszűnését, a biztosítási időszakot, a
díjfizetést illetően.
(2) A biztosító köteles a flottára kötött szerződés vonatkozásában – az egyedi szerződéseket illető
díjtarifa meghirdetésével egyidejűleg – a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját legalább két
országos napilapban és a honlapján meghirdetni, amelyet nem változtathat meg.
(3) A biztosító a díjat a flottára kötött szerződés vonatkozásában a meghirdetett – időszak, illetve
tartam kezdőnapján érvényben lévő – díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak
alatt nem változtatja meg.
(4) Gépjárműflottára a flottához tartozó gépjárművek kategóriáitól és fajtáitól függetlenül határozott
tartamú szerződés is köthető.
A helytállási kötelezettség és annak mértéke
12. § A biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési
igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben
megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak.
13. § (1) Egy biztosítási esemény vonatkozásában a károsultak számától függetlenül a biztosító
dologi károk esetén káreseményenként 500 millió Ft összeghatárig, személyi sérülés miatti károk
esetén káreseményenként 1600 millió Ft összeghatárig köteles helytállni, mely összegek magukban
foglalják a káresemény kapcsán bármilyen jogcímen érvényesíthető követeléseket, az
igényérvényesítés költségeit, valamint a teljesítés időpontjáig eltelt időszakra járó kamatokat.
(2) Ha a biztosított a kárt más tagállam területén okozta, vagy a zöldkártyarendszer azon országainak
területén, amelyek nemzeti irodájával a magyar Nemzeti Iroda megállapodást kötött, a biztosító
helytállási kötelezettségének mértéke a káresemény helye szerinti ország gépjárműfelelősségbiztosítási
jogszabályai szerint áll fenn. Ha a biztosító szerződésben meghatározott
helytállási kötelezettségének mértéke magasabb a káresemény helye szerinti országban előírt
mértéknél, a biztosító helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésben vállalt összeghatárok
mértékéig áll fenn.
(3) Azonos okból bekövetkezett, azzal közvetlen okozati összefüggésben lévő, időben összefüggő
több káresemény egy biztosítási eseménynek minősül.
14. § (1) Ha egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban több jogosult megalapozott kártérítési igénye
meghaladja a 13. § (1)–(2) bekezdésében meghatározott összeget, akkor a kártérítési igények
megtérítése az összes kártérítési igénynek a károkra káreseményenként meghatározott összeghez
viszonyított arányában történik.
(2) Ha kártérítésként járadékfizetési kötelezettség áll fenn, a biztosítási összeg felosztásakor a járadék
tőkeértékét kell figyelembe venni. Ha a jövőben várható járadékkifizetések tőkeértéke magasabb a
szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél, a biztosító a
járadékkifizetések tőkeértékét arányosan csökkentve állapítja meg a járadék nagyságát.
(3) Ha a biztosítási esemény folytán az adott kártípusra (dologi, illetve személyi kár) meghatározott
káreseményenkénti összeg kimerül, a biztosítási összeg felosztásakor figyelembe nem vett károsult
kizárólag akkor érvényesíthet kártérítési igényt, ha azt a biztosító a károsultnak fel nem róható okból
hagyta figyelmen kívül. Ebben az esetben a kárt olyan arányban kell az adott kártípusra
meghatározott biztosítási összeg újrafelosztásával megtéríteni, amilyen arányban a károsult a
biztosítási összeg felosztásakor abból részesülhetett volna.
(4) A (3) bekezdés szerinti eljárást kell követnie a biztosítónak akkor is, ha egy vagy több károsult
kártérítési igénye a károsultnak fel nem róható okból a biztosítási összeg felosztását követően
jelentkezik, vagy növekszik (pl. egészségi állapot romlása).
(5) Ha a biztosító a figyelembe nem vett károsult kárát az (1)–(4) bekezdésekben foglaltak szerint
megtérítette, a biztosítási összeg újrafelosztása miatt jogosult a többi érintett károsulttól a részükre
korábban teljesített kárkifizetésből az új kártérítési arányt meghaladó kártérítési összeget vissza
követelni a kifizetést követő 5 éven belül. A biztosító az újrafelosztás lehetőségéről köteles a
károsultat a kánendezés során, az első kárkifizetéssel egyidejűleg írásban tájékoztatni.
(6) Ha egy vagy több károsult kártérítési igénye a biztosítási összeg (1) bekezdésben
meghatározottak szerinti felosztásakor figyelembe verthez képest csökken, abban az esetben a többi
károsult a biztosítási összeg újrafelosztásából eredő új kártérítési aránynak megfelelő kártérítésre
jogosult.
15. § A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely
a) a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett, ha ezek nem a gépjárművel utazók
személyi használatára szóló tárgyak;
b) a károkozó gépjárműben keletkezett;
c) a károkozó gépjármű biztosítottjainak egymással szembeni igényéből származó dologi kárként,
illetve elmaradt haszonként keletkezett;
d) sugárzó, toxikus anyagok és termékek hatására, vagy az egészségügyi hatóságok részéről a
sugárzás káros hatásainak megszüntetését célzó intézkedések folytán keletkezett;
e) a gépjármű balesete nélkül az út burkolatában keletkezett;
f) a gépjármű – forgalomban való részvétele nélkül – munkagépként való használata során keletkezett;
g) álló gépjárműre fel-, illetve arról való lerakodás következtében keletkezett;
h) üzemi balesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett;
i) gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés során következett be;
j) környezetszennyezéssel a gépjármű balesete nélkül keletkezett;
k) a gépjármű üzemeltetésével egyéb vagyontárgyban folyamatos állagrongálással okozott, illetőleg
állagromlásból adódott;
l) háború, háborús cselekmény, tenorcselekmény következményeként keletkezett.
A biztosítási szerződés időbeli hatálya, és a biztosítási időszak
16. § (1) Az állandó forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetében a biztosítási szerződés
határozatlan tartamú.
(2) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel, az ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel rendelkező
gépjárművek, továbbá az igazolólappal rendelkező lassú járművek és a négykerekű segédmotoros
kerékpárok (quadok), továbbá a külön jogszabályban meghatározott forgalomba helyezésre nem
kötelezett gépjárművek esetében, valamint a 4. § (7) bekezdésében foglalt esetben a biztosítási
szerződésben megjelölt határozott tartamú szerződés köthető.
(3) A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és
visszavonásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott mezőgazdasági erőgép (lassú jármű)
esetében határozatlan tartamú szerződés köthető.
17. § (1) A határozatlan tartamú szerződések esetében a biztosítási időszak egy év, valamint az 5. §
(2) bekezdésében, továbbá a 21. § (6) bekezdésében meghatározott esetekben a megszűnt szerződés
szerinti biztosítási időszak végéig terjedő időszak.
(2) A biztosítási évfordulót a biztosítást igazoló okiraton fel kell tüntetni.
(3) A biztosítási időszak első napja – a szünetelés időtartama alatt hatályba lépő szerződések
kivételével – a kockázatviselés kezdete.
(4) A biztosító a biztosítási időszak utolsó napját megelőző ötvenedik napig elküldött írásos
értesítőben tájékoztatja a szerződő felet a biztosítási évfordulóról és a következő biztosítási időszakra
– az értesítés időpontjában rendelkezésre álló adatok alapján – a díjtarifa szerint várható díjról.
(5) A (4) bekezdésben meghatározott értesítés – a szerződő hozzájáruló nyilatkozata alapján –
elektronikus úton is megtehető.
A biztosítási szerződés területi hatálya
18. § A biztosítási szerződés területi hatálya a tagállamok területére, valamint a zöldkártyarendszer
azon országainak területére terjed ki, amelyek nemzeti irodájával a magyar Nemzeti Iroda a Belső
Szabályzatnak megfelelő kétoldalú megállapodást kötött.
A biztosító kockázatviselése
19. § (1) A biztosító kockázatviselése (a biztosítási fedezet) a felek által a szerződésben
meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában, a 4. § (3)
bekezdésében meghatározott üzemben tartó által kötött szerződés esetén az üzemben tartó
járműnyilvántartásba történő bejegyzésének időpontjában kezdődik.
(2) Ahhoz, hogy a biztosító kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően
megkezdődjék, a biztosító vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata
szükséges.
(3) Semmis a biztosító által egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül meghatározott és
egyedileg meg nem tárgyalt szerződési (biztosítási) feltétel, amennyiben olyan kikötést tartalmaz,
hogy a biztosító csak a díj (első díjrészlet) befizetését követően viseli a kockázatot.
(4) A biztosító kockázatviselése a 21. § (4) bekezdésében meghatározott türelmi időben fennáll.
(5) A szerződés érdekmúlással történő megszűnése esetén a biztosító kockázatviselése a forgalomból
történő kivonás, a forgalomban történő részvétel végleges megszüntetése, a szerződéskötésre
kötelezett üzemben tartó személyének változása esetén a tulajdonjog átszállása, illetve az okiratba
bejegyzett üzemben tartóra vonatkozó bejegyzés törlésének időpontjával szűnik meg.
(6) A biztosító kockázatviselése a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a
szerződés megszűnésének időpontjában, a szerződés biztosítási időszak végére történő felmondása
esetén a biztosítási időszak zárónapján szűnik meg.
(7) A szerződés a 21. § (4) bekezdésében meghatározott megszűnése esetén a biztosító
kockázatviselése a türelmi idő zárónapján szűnik meg.
Díjfizetés
20. § (1) A biztosítási díj a kockázat viselésének időtartamára előre illeti meg a biztosítót.
(2) A biztosító a kockázatviselése megszűnése napjáig járó biztosítási díj megfizetését követelheti.
(3) A határozott tartamú biztosítási szerződések biztosítási díja a biztosítás tartamára egy összegben
illeti meg a biztosítót (egyszeri díj).
21. § (1) A biztosítás első díjrészlete, valamint folytatólagos díjrészletei a felek által a szerződésben
meghatározott időpontokban esedékesek. Ennek hiányában az első díjrészlet a szerződés
létrejöttekor, a folytatólagos díjrészlet pedig az adott díjfizetési időszaknak az első napján esedékes.
(2) Az egyszeri díjat – a felek eltérő megállapodásának hiányában – a szerződés létrejöttekor kell
megfizetni.
(3) A biztosítót a késedelmes díjfizetés időszakára a szerződésben megállapított kamat illeti meg.
(4) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító a díj esedékességétől számított
harmincadik nap elteltéig – a következményekre történő figyelmeztetés mellett – a szerződő félnek a
díj esedékességétől számított hatvannapos póthatáridővel, igazolható módon a teljesítésre vonatkozó
felszólítást küld. A türelmi idő eredménytelen leteltével a szerződés – amennyiben egyéb okból még
nem szűnt meg – az esedékességtől számított hatvanadik napon megszűnik.
(5) A biztosító köteles a szerződés megszűnéséről 15 napon belül az üzemben tartónak igazolható
módon értesítést küldeni, amennyiben a szerződés megszűnése díjnemfizetés miatt következett be.
(6) Ha a szerződés díjnemfizetés miatti megszűnése az üzemben tartó önhibáján kívül eső okból
következik be, az üzemben tartó a megszűnés tudomására jutásától számított 15 napon belül, de
legkésőbb a megszűnést követő 2 hónapon belül, kizárólag az önhiba hiányát alátámasztó tények
hitelt érdemlő igazolásával kezdeményezheti a jövőre nézve – egy adott biztosítási időszakon belül –
az eredetivel egyező szerződéses állapot helyreállítását.
(7) Az üzemben tartó a szerződéses állapot (6) bekezdés szerinti helyreállítására akkor jogosult, ha a
szerződés megszűnéséig esedékessé vált díjat a biztosítónak megfizeti, és a szerződés
díjnemfizetéssel történő megszűnését követően a szerződéses állapot helyreállításáig a gépjármű nem
vett részt a közúti forgalomban, illetve azzal kárt nem okoztak.
Fedezetlenségi díj megfizetésére vonatkozó szabályok
22. § (1) Az üzemben tartó köteles a fedezetlenségi díjat megfizetni.
(2) A teljes fedezetlenségi díjat azon biztosító köteles kiszámítani és beszedni, amely az üzemben
tartóval a fedezetlenség időtartamát követően szerződést köt.
(3) A biztosító a fedezetlenségi díjat az arról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul köteles
kiszámítani.
(4) A fedezetlenségi díj kiszámításánál arra az évre járó meghirdetett díjtarifát kell alkalmazni,
amelyre a fedezetlenség időtartama esik, a díjat beszedő biztosító díjtarifája nem alkalmazható.
(5) Az üzemben tartó a (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint kiszámított fedezetlenségi
díjat az esedékes biztosítási díjrészlettel együtt – a biztosítási időszakra járó díj teljes megfizetése
esetén 30 napos határidővel – köteles megfizetni.
(6) Ha az üzemben tartó az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a 21.
§ (4) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.
(7) A fedezetlenségi díjnak – a díjhirdetést követő naptári évre vonatkozó – egy naptári évre számított
tarifáját gépjármű-kategóriánként minden év október 30-ig a Kártalanítási Számla kezelője hirdeti
meg két országos napilapban és honlapján.
Díjtarifa, díjhirdetés
23. § (1) A biztosító a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján
alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt nem változtatja meg.
(2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam
kezdőnapján érvényben lévő díjtarifát kell alkalmazni.
(3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak
szerint alkalmazandó, a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két
országos napilapban és a honlapján meghirdetni.
(4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.
(5) A biztosító köteles a biztosítási feltételeit, az adott naptári évben alkalmazandó, valamint október
30-át követően a következő évben alkalmazandó díjtarifáját az ügyfélfogadásra rendelkezésre álló
helyiségeiben és a honlapján folyamatosan hozzáférhetővé tenni.
(6) Ha a biztosító a gépjármű-felelősségbiztosítást határon átnyúló szolgáltatás keretében nyújtja és a
Magyar Köztársaság területén szervezeti egységgel nem rendelkezik, köteles gondoskodni arról,
hogy az (5) bekezdésben említett információk a kárképviselő székhelyén vagy lakóhelyén betekintés
céljából kifüggesztésre kerüljenek.
24. § (1) A határozatlan tartamú szerződés fennállása alatt a biztosítás díja a következő biztosítási
időszak első napjától kezdődő hatállyal a 23. § (1)–(2) bekezdéseiben meghatározottak szerint
módosul.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól kizárólag akkor lehet eltérni, ha azt jogszabály kifejezetten
lehetővé teszi.
Bonus-malus rendszer
25. § (1) Az üzemben tartó a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult,
illetve az okozott és a biztosító teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó
díjtöbblet (malus) fizetésére köteles.
(2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat
felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a
kártörténeti igazolásokat kiadni.
Szünetelés
26. § (1) A biztosító kockázatviselése a járműnyilvántartásban szereplő gépjárművek esetében
szünetel, ha az üzemben tartó kérelmére vagy hivatalból történő eljárás következtében a gépjármű a
forgalomból ideiglenes kivonásra került.
(2) A biztosítót az (1) bekezdésben meghatározott ideiglenes kivonás tényéről, valamint annak kezdő
és záró időpontjáról a kötvénynyilvántartó szerv elektronikus úton értesíti.
(3) A szünetelés a (2) bekezdésben meghatározott időpontoknak megfelelően a kivonás napjától a
szünetelés lejártának napjáig vagy a gépjármű ismételt forgalomba helyezésének napjáig, de
legfeljebb hat hónapig tart.
(4) Ha az újbóli üzembe helyezés a kivonás napjától számított hat hónapon belül nem történik meg, a
szerződés a hat hónapos időszak utolsó napját követő napon megszűnik.
(5) A szünetelést követő díjrészlet fizetésének esedékessége – a felek eltérő megállapodásának
hiányában – a szünetelés megszűnésének a napja.
(6) A hivatalból történő ideiglenes kivonás következtében fennálló szünetelés esetén a biztosító a (2)
bekezdésben meghatározott értesüléstől számított 15 napon belül tájékoztatja az üzemben tartót a
kockázatviselés szünetelésének tényéről és az esetlegesen bekövetkező károkozás
következményeiről.
(7) A szünetelés időtartama alatt az üzemben tartó kötelezettsége a szerződés folyamatos díjfizetéssel
történő hatályban tartására nem áll fenn.
(8) A járműnyilvántartásban nem szereplő gépjárművek esetében a szünetelésnek nincs helye.
Kártérítési igények érvényesítése
27. § A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, a Nemzeti Iroda, a kárrendezési megbízott,
valamint a Kártalanítási Szervezet a gépjármű üzemeltetése során okozott kárt az e törvényben
foglaltak szerint megtéríti.
28. § (1) A károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a
károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, illetve az e törvényben
meghatározott esetekben a Kártalanítási Számlakezelőjével szemben jogosult érvényesíteni.
(2) A más tagállam területén lakóhellyel (székhellyel) rendelkező károsult keresetet indíthat a
károkozó Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosítójával szemben a lakóhelye
(székhelye) szerinti tagállamban, vagy a baleset bekövetkezésének helye szerinti tagállamban,
amennyiben a baleset a zöldkártyarendszer valamely, a károsult lakóhelyétől (székhelyétől) eltérő
országában következett be.
(3) A biztosítóval szemben támasztott követeléseket a károsult választása szerint a kárképviselővel
szemben is érvényesítheti a biztosítóra kiterjedő joghatállyal.
29. § (1) A biztosítási esemény bekövetkeztekor a baleset részesei a helyszínen kötelesek átadni
egymásnak a személy, a gépjármű és a biztosítási szerződés azonosításához szükséges – a 46. § (2)
bekezdésének a), b) és d) pontjaiban meghatározott – adatokat, valamint a baleset lényeges
körülményeire vonatkozó információkat. Az így átadott adatok az e törvényben meghatározott
feladatainak ellátása céljából kizárólag a biztosítóhoz, a Nemzeti Irodához, a Kártalanítási Számla
kezelőjéhez, a Kártalanítási Szervezethez, a levelezőhöz, a kárrendezési megbízotthoz, a
kárképviselőhöz, az egészségbiztosítási szervhez, a nyugdíjbiztosítási szervhez továbbíthatók és a
Bit. biztosítási titokra vonatkozó szabályai szerint kezelendők.
(2) A károsult a káreseményt – annak bekövetkeztétől, illetve a tudomásszerzéstől számított – 30
napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak. A határidő elmulasztása esetén – kivéve, ha a károsult
bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt – a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a káresemény
bekövetkezése és a káresemény bejelentése közötti időszakra a biztosítóval, a kárrendezési
megbízottal, a levelezővel, a Kártalanítási Számla kezelőjével, a kárképviselővel és a Nemzeti
Irodával szemben nem alkalmazhatók.
30. § (1) A biztosított köteles a káreseményt – a kárrendezéshez szükséges adatok megadásával és a
lényeges körülmények leírásával, valamint a káreseménnyel kapcsolatos hatósági (rendőrségi)
eljárást lefolytató szerv megjelölésével – 5 munkanapon belül a biztosítójánál írásban bejelenteni.
(2) Az érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzemben tartó az (1) bekezdésben
meghatározottakat 5 munkanapon belül köteles a Kártalanítási Számla kezelőjének bejelenteni.
(3) Köteles a biztosított 5 munkanapon belül bejelenteni azt is, ha a káreseménnyel kapcsolatban
ellene peres vagy nemperes eljárás indult. A biztosító jogosult ebben az eljárásban a biztosított
képviseletéről gondoskodni.
(4) Az érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzemben tartó a (3) bekezdésben
meghatározottakat 5 munkanapon belül köteles a Kártalanítási Számla kezelőjének bejelenteni. A
Kártalanítási Számla kezelője jogosult ebben az eljárásban az érvényes biztosítási szerződéssel nem
rendelkező üzemben tartó képviseletéről gondoskodni.
(5) Külföldön bekövetkezett káresemény bejelentésének határidejét a hazaérkezés időpontjától kell
számítani.
(6) A biztosító, a Nemzeti Iroda, a Kártalanítási Számla kezelője, a kárképviselő és a levelező
kérelmére, a kárrendezési eljárás lefolytatása céljából, az eljáró hatóság tájékoztatást nyújt a
káreseménnyel kapcsolatos eljárás állásáról, eredményéről, a károsult és a károkozó – 46. § (2)
bekezdésének a) pontjában meghatározott – személyes adatairól, a gépjármű hatósági jelzéséről, a
biztosító megnevezéséről, a biztosítást igazoló okirat számáról, valamint a káreseménnyel
kapcsolatban a konkrét esetre vonatkoztatva a kárigények rendezéséhez szükséges alapvető
adatokról.
31. § A biztosító, ennek kárrendezési megbízottja, levelezője, a kárképviselő, a Kártalanítási Számla
kezelője és a Nemzeti Iroda köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől
számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény
benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak:
a) kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni azokban az esetekben, amelyekben a felelősség
nem vitás és a kárt a 13. § (1)–(2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, jogcímenként (beleértve a
kamatra vonatkozó tájékoztatást) összegszerűen megállapította, vagy
b) indoklással ellátott választ adni a kárigényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben,
amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű, vagy a teljes kárt összegszerűen nem
állapította meg.
32. § (1) A biztosító a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségre vonatkozó
nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított
kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani.
(2) A károsult kártérítési követelését elutasító jogerős ítélet hatálya a biztosítottra – a 35. § (1)
bekezdésében meghatározott esetekben az üzemben tartóra és a vezetőre – is kiterjed, ha azt a
károsult és a biztosító, a kárképviselő, a Nemzeti Iroda vagy a Kártalanítási Számla kezelője közötti
perben hozta a bíróság.
(3) A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője egyösszegű pénzbeli kártérítés esetén köteles a
megállapított összeget a kártérítési javaslat elfogadását, vagy a kártérítés jogerős megítélését követő
15 napon belül a károsultnak megfizetni.
Törvényi engedmény
33. § Amennyiben a biztosító, a Nemzeti Iroda vagy a Kártalanítási Számla kezelője a kárt
megtérítette, a megtérített összeg erejéig őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat – a 35. §
(1) bekezdésében meghatározott esetekben az üzemben tartót és a vezetőt – illették meg a kárért
felelős személlyel szemben.
Visszkereset
34. § (1) A biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a 36. § (6) bekezdésében meghatározott esetben,
illetve fizetésképtelenné vált biztosító helyett eljárva a Kártalanítási Számla kezelője az általa
kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti:
a) attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzemben tartó vagy az egyébként jogosan használó
engedélye nélkül vezette;
b) a biztosítottól, több biztosított közös károkozása esetén bármelyiküktől, ha akart jogellenesen és
szándékosan okozták;
c) a vezetőtől, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől
befolyásolt állapotban vezette, illetve bármely biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen
személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vezető alkoholos vagy a vezetési képességre
hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel (alkoholos befolyásoltságnak
tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó véralkoholszint, illetve a 0,5 mg/l értéket meghaladó légalkohol
szint);
d) a vezetőtől, ha a gépjármű vezetésére jogosító engedéllyel nem rendelkezett, illetve bármely
biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a
gépjárművet engedéllyel vezető esetében a gépjárművezetői engedély meglétét alapos okból
feltételezte;
e) az üzemben tartótól, ha a balesetet a gépjármű súlyosan elhanyagolt műszaki állapota okozta;
f) a vezetőtől, ha a kárt segítségnyújtás elmulasztásával, illetve foglalkozás körében elkövetett
szándékos veszélyeztetéssel okozta;
g) az üzemben tartótól, illetve a vezetőtől, ha a szerződés megkötésekor, a biztosítási esemény
bekövetkezésekor, vagy egyébként terhelő közlési, változásbejelentési, kárbejelentési kötelezettségét
nem teljesítette, oly mértékben, ahogyan ez a fizetési kötelezettséget befolyásolta.
(2) Ha a biztosított az (1) bekezdés c) és d) pontjában, valamint a vezető az f) pontban felsorolt
esetekben köteles a megtérítésre, a teljesített szolgáltatások keretei között egy biztosítási eseménnyel
kapcsolatban a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a Kártalanítási Számla kezelője legfeljebb 1,5
millió Ft-ig érvényesítheti követelését.
(3) Ha az üzemben tartó az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben köteles a megtérítésre, a
teljesített szolgáltatások keretei között egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban a biztosító, a Nemzeti
Iroda, valamint a Kártalanítási Számla kezelője legfeljebb 750 ezer Ft-ig érvényesítheti követelését.
(4) Ha az üzemben tartó, illetve a vezető bizonyítja, hogy az (1) bekezdés g) pontjában
meghatározott kötelezettségét nem szándékosan szegte meg, a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a
Kártalanítási Számla kezelője követelését az általa teljesített szolgáltatás keretei között legfeljebb 500
ezer Ft-ig érvényesítheti.
(5) Az elhunyt biztosított örököseivel szemben a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a Kártalanítási
Számla kezelője nem érvényesíthet megtérítési igényt.
II. Fejezet
A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI
A Kártalanítási Számla helytállási kötelezettsége
35. § (1) A károsult a biztosítási kötelezettség ellenére szerződéssel nem rendelkező, vagy ismeretlen
üzemben tartó gépjárműve által vagy az ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén
okozott, vagy a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése
iránti igényét az e törvényben foglaltak alapján – a 36. §-ban foglalt kivételekkel – a Kártalanítási
Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. A Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (1)
bekezdésében meghatározott összeghatárokig köteles helytállni. A károsult kárát a Kártalanítási
Számla kezelője akkor is köteles megtéríteni, ha a kárt forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból
kivont gépjárművel, továbbá fizetésképtelenné vált biztosítónál a károkozás időpontjában
szerződéssel rendelkező üzemben tartó gépjárművével okozták.
(2) Ha biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartó magyarországi telephelyű gépjárművével
más tagállam területén kárt okoz, vagy ha a károkozó gépjármű rendeltetés helye szerinti tagállama a
Magyar Köztársaság, a Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (2) bekezdésében meghatározott
mértékig megtéríti a károsult kárát, vagy a külföldi nemzeti iroda, illetve tagja, a tagállam
kártalanítási szervezete, vagy garanciaalapja vissza követelési igényét. Nem tagállam területén
okozott károk esetében a Kártalanítási Számla kezelőjét e kötelezettség a nemzeti irodák közötti ez
irányú megállapodás alapján terheli.
(3) A Kártalanítási Számla kezelője a biztosítók bármelyikét megbízhatja a károk rendezésével és
perbeli képviselete ellátásával.
36. § (1) A Kártalanítási Számla kezelője kizárólag olyan mértékben köteles helytállni, amilyen
mértékben a károsult a kárának megtérítését a társadalombiztosítás vagy vagyon- és
felelősségbiztosítás alapján nem követelheti.
(2) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési
követeléseket a Kártalanítási Számla nem fedezi.
(3) A Kártalanítási Számla kezelőjének kártalanítási kötelezettsége nem terjed ki az ismeretlen
gépjárművel a károsult gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, az
elektromos és a hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a
reklámhordozó eszközökben okozott károkra.
(4) Ha az ismeretlen gépjárművel okozott baleset halállal vagy súlyos személyi sérüléssel jár, a
Kártalanítási Számla kezelője megtéríti a károsult gépjárműben okozott károkat is.
(5) A károsult – a kár bekövetkeztétől számított – 3 0 napon belül köteles bejelenteni az ismeretlen
gépjármű által okozott káreseményt a Kártalanítási Számla kezelőjének. Ha a károsult a bejelentési
kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné
válnak, a Kártalanítási Számla kezelőjének fizetési kötelezettsége nem áll fenn.
(6) Ha a Kártalanítási Számlakezelője és a biztosító között vitás az, hogy ki köteles a vétlen károsult
kárát megtéríteni, a kártérítés összegét a Kártalanítási Számla kezelője megelőlegezi, és utólag a
károkozó biztosítójával elszámol. A Kártalanítási Számla kezelője előlegezi meg a kártérítés összegét
abban az esetben is, ha a biztosítók között vitás az, hogy ki köteles a vétlen károsult kárát
megtéríteni.
(7) A harmadik országbeli károsult kárát a Kártalanítási Számla kezelője kizárólag akkor téríti meg,
ha a károsult országában magyar állampolgár részére a baleset időpontjában hasonló esetben
kártalanítás jár.
(8) A 34. §-ban meghatározottaktól függetlenül a Kártalanítási Számla kezelője a károsult
követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is
megállapítható – költsége megtérítését követelheti:
a) egyetemlegesen a biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartótól és attól a vezetőtől, aki a
gépjárművet az üzemben tartó engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában
vezette;
b) egyetemlegesen a forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjármű üzemben
tartójától és vezetőjétől;
c) az ismeretlen üzemben tartó gépjárművének vezetőjétől;
d) az ismeretlen gépjármű vezetőjétől, amennyiben ennek személye ismert és a károkozásért felelős;
e) az üzemben tartótól, ha a káresemény a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt következik
be.
(9) A Kártalanítási Számla kezelője e törvény alapján feladatainak ellátása, illetve őt megillető
igényének érvényesítése érdekében pert indíthat.
(10) A Kártalanítási Számla kezelője nem érvényesíthet megtérítési igényt az elhunyt üzemben tartó,
illetve vezető örököseivel szemben.
A kárrendezési megbízott
37. § (1) A Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosító a (2) bekezdésben
meghatározott feladatok ellátására kárrendezési megbízottat jelöl ki.
(2) Ha a zöldkártyarendszer valamely, a károsult lakóhelyétől (székhelyétől) eltérő országában
magyarországi telephelyű gépjármű üzemeltetésével kárt okoznak, és a károkozónak a Magyar
Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosítójával szemben a más tagállam területén
lakóhellyel (székhellyel) rendelkező károsultnak e károk miatt kártérítési igénye keletkezik, a
károsult kártérítési igényét lakóhelye (székhelye) szerinti tagállam területén a károkozó biztosítója
által kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. A károsult igényét választása szerint a
károkozóval vagy a károkozó biztosítójával szemben közvetlenül is érvényesítheti.
(3) A Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosító
kártérítési igényekkel kapcsolatban köteles összegyűjteni a kárigények rendezéséhez szükséges
valamennyi információt, és köteles a kárrendezés elintézéséhez szükséges minden intézkedést
megtenni, valamint a kárrendezési eljárást a károsult lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállam
hivatalos nyelvén lefolytatni.
(4) Ha a Magyar Köztársaság területén kívül – a zöld-kártyarendszer valamely országában más
tagállam területén telephellyel rendelkező gépjármű (nem magyarországi telephelyű gépjármű)
üzemeltetésével kárt okoznak, és a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel (székhellyel)
rendelkező károsultnak e károk miatt a károkozó gépjármű-
kártérítési igénye keletkezik (“szenvedett kár”), kártérítési igényét a károkozó gépjárműfelelősségbiztosítója
által Magyarországra kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. A
károsult igényét választása szerint a károkozóval vagy a károkozó gépjármű-
szemben közvetlenül is érvényesítheti.
A kárképviselő
38. § (1) A Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy fiókteleppel nem rendelkező biztosító
gépjármű-felelősségbiztosítást határon átnyúló szolgáltatás keretében a Magyar Köztársaság területén
csak akkor nyújthat, ha a tevékenység folytatásához kárképviselőt bízott meg.
(2) A kárképviselőnek a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel kell
rendelkeznie.
(3) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítónak a kárképviselővel kapcsolatos adatokat, annak
kijelölését, illetve az adataiban, valamint a személyében bekövetkezett változásokat 8 napon belül a
Felügyeletnek be kell jelentenie.
(4) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítók által kijelölt kárképviselők listáját és a
kárképviselők adataiban bekövetkezett változásokat a Felügyelet internetes honlapján folyamatosan,
negyedévente pedig a Pénzügyi Közlönyben is közzéteszi.
(5) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítónak határon átnyúló szolgáltatás esetén a
tevékenység megkezdése előtt 30 nappal a szerződésre vonatkozó magyar nyelvű dokumentumokat –
ideértve a szerződési feltételeket is – a Felügyelet részére be kell nyújtani.
A Kártalanítási Szervezet
39. § (1) A Kártalanítási Szervezet a (2) bekezdésben rögzített esetekben köteles a 37. § (4)
bekezdése szerinti biztosító helytállási kötelezettségéhez igazodó mértékben – helyette is –
szolgáltatást nyújtani.
(2) A károsult kártérítési igényét a Kártalanítási Szervezettel szemben csak akkor érvényesítheti, ha
a) a balesetet okozó gépjármű 37. § (4) bekezdése szerinti biztosítója vagy ennek kárrendezési
megbízottja a károsult kárigényének benyújtását követő három hónap elteltével sem adott a kárigénybejelentésben
előterjesztettekre a 31. §-ban szabályozottaknak megfelelő választ,
b) a 37. § (4) bekezdése szerinti biztosító nem nevezett ki kárrendezési megbízottat, kivéve, ha a
károsult igényét közvetlenül a biztosítónál terjesztette elő, és az három hónapon belül a kártérítési
igényre indokolt választ vagy indokolt kártérítési javaslatot adott, vagy
c) a gépjármű vagy a 37. § (4) bekezdése szerinti biztosító a balesetet követő két hónap elteltével
sem volt azonosítható.
(3) A követelést a (2) bekezdés szerinti határidők elteltét követő két hónapon belül, a (2) bekezdés
b) pontjában szereplő esetben attól az időponttól számítva kell érvényesíteni, amint arról a károsult
tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett volna arról, hogy kárrendezési megbízott kijelölésére
nem került sor.
(4) Az (1) bekezdés szerinti igény megszűnik, ha a károsult a 37. § (4) bekezdése szerinti
biztosítóval szemben közvetlenül bíróság előtt lépett fel, vagy ha a biztosító vagy kárrendezési
megbízottja teljesíti kötelezettségeit.
(5) A károsult a Kártalanítási Szervezettel szemben a bíróságtól annak megállapítását kérheti, hogy a
Kártalanítási Szervezet helytállási kötelezettségének feltételei fennállnak és a követelés még nem
szűnt meg.
(6) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési
követeléseket a Kártalanítási Szervezet nem fedezi.
40. § (1) A Kártalanítási Szervezet a károsult igénybejelentésének kézhezvételét követően
haladéktalanul értesíti a károkozó 37. § (4) bekezdése szerinti biztosítóját vagy ennek kárrendezési
megbízottját. Ha ezek nem teljesítették e törvény szerinti kötelezettségüket, haladéktalanul értesíti a
37. § (4) bekezdése szerinti biztosító székhely szerinti tagállamának kártalanítási szervezetét. A
Kártalanítási Szervezet haladéktalanul értesíti a károkozót arról a körülményről, hogy a károsult
igénybejelentését követő két hónapon belül teljesítési kötelezettségének megállapítása céljából
intézkedni fog.
(2) A megtérítés folytán a károsultat a károkozóval és biztosítójával szemben megillető követelés a
Kártalanítási Szervezetre száll át.
(3) A Kártalanítási Szervezet a károsultnak nyújtott kártalanítás mértékéig megtérítésre jogosult a 37.
§ (4) bekezdése szerinti biztosító székhely szerinti tagállamának kártalanítási szervezetével szemben.
(4) A Kártalanítási Szervezet a többi tagállam kártalanítási szervezete által nyújtott kártalanítás
megtérítésére köteles a magyar jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően, ha a biztosítási
szerződést a 37. § (2) bekezdése szerinti biztosítóval kötötték.
(5) A Kártalanítási Szervezet a megtérítési igényét a 39. § (2) bekezdésének c) pontjában
meghatározott esetben a gépjármű telephely szerinti országának kártalanítási számlájával szemben
érvényesítheti.
(6) A kártalanítási szervezetek és garanciaalapok egymással szembeni megtérítési követelésének
érvényesítési rendjére nézve az e szervezetek közötti megállapodások irányadók.
Külföldi telephelyű gépjárművekre vonatkozó rendelkezések
41. § A külföldi telephelyű gépjármű a Magyar Köztársaság területére harmadik ország, valamint a
Rendszámegyezményhez nem csatlakozott tagállam területéről csak akkor léphet be, illetve a Magyar
Köztársaság területén akkor vehet részt a forgalomban, ha
a) üzemben tartója (vezetője) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet igazoló nemzetközi
igazolvánnyal rendelkezik, vagy
b) a gépjármű olyan ország hatósági jelzéseit és országjelét viseli, amely a Rendszámegyezmény
részese.
42. § (1) Ha a külföldi telephelyű gépjármű üzemben tartója (vezetője) az érvényes gépjárműfelelősségbiztosítási
fedezetet fennállását a 41. §-ban meghatározott módon nem igazolja, a Magyar
Köztársaság területére való belépéskor köteles az e törvény szerinti biztosítóval, vagy biztosítók e
célra létrehozott csoportjával határozott időre szóló szerződést (határbiztosítást) kötni, azt a
tartózkodás idején folyamatosan fenntartani, s az ezt tanúsító okiratot magánál tartani. E szerződésre
a magyar jogot kell alkalmazni és fedezetet kell nyújtania a tagállamok területén okozott károkra.
(2) Az (1) bekezdés szerinti okiratra (határbiztosítás) nincs szükség olyan gépjárművek esetében,
amelyeknek telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott országban van, vagy ha a forgalmi
engedélyre nem kötelezett gépjármű állandó telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott
országban van.
(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén állomásozó
vagy áthaladó külföldi katonai gépjárművek esetében, ha azok vonatkozásában nemzetközi
egyezmény, illetve jogszabály e törvénytől eltérő szabályokat állapít meg.
(4) A külföldi telephelyű gépjárművek Magyar Köztársaság területére történő belépésekor a
vámhatóság ellenőrzi a 41. §-ban foglaltak fennállását.
(5) A (2) bekezdés szerinti gépjárművek esetében abban az esetben végezhetnek a jogszabályokban a
biztosítás ellenőrzésére feljogosított szervek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, ha az nem
rendszeres és nem megkülönböztető jellegű, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem
kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul.
Nemzeti Iroda
43. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű
kárt, a kártérítési igényt- a 13. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárt figyelembe véve – a
Nemzeti Irodával szemben is lehet érvényesíteni. A Nemzeti Iroda a károk rendezésével és perbeli
képviselete ellátásával bármelyik biztosítót, illetve annak jogi képviselőjét megbízhatja. Ha a
károkozó gépjármű-
Magyar Köztársaság területén okozott károk rendezésére a levelezővel megállapodást kötött, a károk
rendezését és a Nemzeti Iroda perbeli képviselete ellátását- a Nemzeti Iroda ellentétes rendelkezése
hiányában – e levelező, illetőleg képviselője végzi.
(2) A Nemzeti Iroda ellátja a Kártalanítási Szervezet és az Információs Központ e jogszabályban
meghatározott feladatait.
(3) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű
a külföldi károsult szokásos tartózkodási helye nem valamely tagállam területén van, a külföldi
károsult a Nemzeti Irodával szemben az (1) bekezdés alapján kártérítési igényt kizárólag abban az
esetben érvényesíthet, ha országában a baleset időpontjában a magyar károsultat hasonló jog illette
meg.
(4) A Nemzeti Iroda haladéktalanul tájékoztatja a Felügyeletet, ha
a) a zöldkártyarendszerben részes azon országok tekintetében, melyek nemzeti irodájával a Nemzeti
Iroda (a többi tagállammal egyezően) kétoldalú megállapodást kötött,
b) a Rendszámegyezményhez csatlakozott országok tekintetében,
c) azon országok tekintetében, melyek nemzeti irodájával a Nemzeti Iroda egyoldalú elismerésről
külön megállapodást kötött,
változás következik be.
(5) A Felügyelet a (4) bekezdésben meghatározott kategóriák szerinti országok listájáról minden év
január 15-éig tájékoztatót jelentet meg, valamint változás esetén az aktuális listát a tájékoztatás
kézhezvételétől számított 15 napon belül a Magyar Közlönyben közzéteszi, és egyben gondoskodik
róla, hogy ezen információk a honlapján folyamatosan elérhetőek legyenek.
(6) Az Európai Bizottság – a tagállamok gépjármű-
ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 1972. április 24-i, 72/166/EGK tanácsi
irányelv 2. cikk (2) bekezdése alapján – a csatlakozással kapcsolatosan a Hivatalos Lapban közzétett
határozatában megjelölt időponttól kell az országot a Rendszámegyezményhez csatlakozott
országnak tekinteni.
HARMADIK RÉSZ
KÖZPONTI FELADATOK
III. Fejezet
ELLENŐRZÉS ÉS NYILVÁNTARTÁS
A biztosítási fedezet fennállásának igazolása
44. § Gépjárművet forgalomba helyezni, a forgalmi engedélybe üzemben tartóval kapcsolatos
bejegyzést tenni, ideiglenes forgalomban tartási engedélyt kiadni, azt meghosszabbítani, a gépjármű
hatósági jelzését (rendszámtábláját) cserélni, a gépjármű időszakos vizsgálatát elvégezni abban az
esetben lehet, ha az e törvény szerinti biztosítási kötelezettségnek eleget tettek.
45. § (1) A gépjármű üzemben tartója vagy vezetője köteles a jogszabályok által meghatározott
esetekben a biztosítási fedezet fennállását tanúsító – külön rendeletben meghatározott –
igazolóeszközt az ellenőrzésre jogosult hatóságnak átadni.
(2) Ha a járműnyilvántartás és a kötvénynyilvántartás kötvénynyilvántartó szerv általi negyedéves
összevetésével, vagy az ellenőrzésre jogosult hatóság eljárása során megállapítást nyer, hogy a
gépjárműre nincs érvényes biztosítási fedezet, a kötvénynyilvántartó szerv, illetve a hatóság értesítése
alapján az üzemben tartó lakóhelye (székhelye) szerinti illetékes jegyző haladéktalanul felhívja az
üzemben tartót a biztosítási fedezet fennállásának igazolására. Ha ezen igazolás a külön rendeletben
meghatározott adattartalommal kiállított biztosítást igazoló okirattal történik, ahhoz az adott
biztosítási időszakra vonatkozó valamennyi készpénz-átutalási megbízás feladóvevénye (csekk) vagy
díjfizetést igazoló bizonylat bemutatása szükséges.
(3) Ha az üzemben tartó a (2) bekezdés szerinti felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül a
külön rendeletben meghatározott igazolóeszközök valamelyikével nem igazolja a biztosítási fedezet
fennállását, a jegyző fellebbezési jogra tekintet nélkül, a külön jogszabályban meghatározott módon a
gépjárművet kivonja a forgalomból és egyidejűleg gondoskodik a kivonás tényének
járműnyilvántartásba történő bejegyzéséről. Törölni kell a járműnyilvántartásból a forgalomból való
kivonásra vonatkozó döntés alapján tett bejegyzést, ha a jegyző a döntést visszavonta, a másodfokú
hatóság, a felügyeleti szerv vagy a bíróság a döntés végrehajtását felfüggesztette vagy a döntést
megsemmisítette.
(4) A Magyar Honvédség által üzemben tartott gépjárművek biztosítási fedezetének igazolására a
Magyar Honvédség nevére kiállított forgalmi engedély szolgál.
Kötvénynyilvántartás
46. § (1) A kötvénynyilvántartó szerv a biztosítási fedezet meglétének ellenőrzése, a káresettel
kapcsolatos igények, megtérítési követelések érvényesítéséhez szükséges adatok szolgáltatása, a
gépjárművekkel kapcsolatban e törvényben előírt feladatok ellátása céljából nyilvántartást vezet a
járműnyilvántartásban szereplő gépjárművekre megkötött biztosítás igazoló okirataiban szereplő
adatokról és a kockázatviselésnek a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatairól
(kötvénynyilvántartás).
(2) A kötvénynyilvántartás tartalmazza a szerződő üzemben tartó, a gépjármű és a szerződés alább
felsorolt adatait:
a) a szerződő üzemben tartó nevét (jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
megnevezését, továbbá cégjegyzékszámát, illetve nyilvántartási számát), születési helyét, születési
idejét, anyja nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét);
b) a gépjármű hatósági jelzését (rendszámát) és alvázszámát;
c) rendszámváltozás esetén annak időpontját és a korábbi rendszámot;
d) a biztosító nevét, a biztosítást igazoló okirat számát;
e) a kockázatviselés – ha a biztosítás szünetelés idején jön létre, úgy a biztosítási időszak – kezdetének
időpontját, megszűnése esetén annak dátumát és a megszűnés okát.
(3) A kötvénynyilvántartó szerv a (2) bekezdésben felsorolt adatokat a biztosítási jogviszony
megszűnését követő 7 évig kezeli.
47. § (1) A kötvénynyilvántartásból adatot igényelhet:
a) a 46. § (2) bekezdésének b), c) és e) pontjaiban foglalt adatok tekintetében – az e törvényben
meghatározott feladatai ellátásához- a biztosító, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés
időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
b) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a biztosítással nem rendelkező vagy
ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, valamint az ismeretlen gépjárművel okozott károk
megtérítése céljából – a Kártalanítási Számlakezelője, az adatigénylés időpontja szerinti és a
káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;
c) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – az e törvényben meghatározott
koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatok ellátása céljából – a Nemzeti Iroda, a káresemény
időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;
d) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a károk kezelése és rendezése céljából – a
levelező, a káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;
e) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a kárigények érvényesítése érdekében
adatok köziése
és e törvényben meghatározott egyéb feladatok ellátása céljából – az Információs Központ, a
káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;
f) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott pénzügyi
felügyeleti, ellenőrzési eljárások lefolytatása céljából – a Felügyelet, az adatigénylés időpontja
szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra
vonatkozóan;
g) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott
igazságszolgáltatási eljárások lefolytatása céljából – a bíróság, az adatigénylés időpontja szerinti és az
adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
h) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás
lefolytatása vagy büntetőjogi szankció végrehajtása, törvényességi felügyeleti eljárásának lefolytatása
céljából – az ügyészség, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző,
egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
i) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás
lefolytatása vagy büntetőjogi szankció végrehajtása céljából – a nyomozó hatóság, az adatigénylés
időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti
adatokra vonatkozóan;
j) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – nemzetbiztonsági védelem, felderítés vagy
elhárítás, információszerzés, illetve a nemzetbiztonsági vagy iparbiztonsági ellenőrzés céljából – a
nemzetbiztonsági szolgálatok, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját
megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
k) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott szabálysértési
hatósági eljárások lefolytatása, illetve közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos eljárások
lefolytatása céljából – a rendőrség, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját
megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
l) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos
eljárások lefolytatása céljából – a közlekedési igazgatási hatóság, az adatigénylés időpontja szerinti és
az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;
m) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a
Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető megtérítési követelések érvényesítése céljából – az
egészségbiztosítási szerv és a nyugdíjbiztosítási szerv, a káresemény időpontja szerinti adatokra
vonatkozóan;
n) a 46. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt adatok tekintetében – jogának vagy jogos érdekének
érvényesítése céljából, indokolt körben – bármely természetes személy, illetve jogi személy és jogi
személyiséggel nem rendelkező szervezet a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett.
(2) A kötvénynyilvántartó szerv az (1) bekezdés a)–e) és m) pontjában szereplő adatigénylők részére
az adatszolgáltatást elektronikus úton – a kötvénynyilvántartó szerv és az adatigénylő közötti
számítógépes kommunikációs kapcsolat segítségével – teljesíti.
(3) Az (1) bekezdés n) pontjában szereplő adatigénylő az adatszolgáltatásért a mindenkori általános
tételű eljárási illetéknek megfelelő összegű díjat köteles fizetni a kötvénynyilvántartó szerv részére.
(4) Az (1) bekezdésben foglalt információk szolgáltatásáért, az ehhez szükséges számítógépes
nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer folyamatos működtetéséért és az adatigénylésért a
biztosítók kötelesek a kötvénynyilvántartó szervnek díjat fizetni. Díjként a biztosítók a
magyarországi telephelyű gépjárművek kötelező gépjármű-
negyedévi díjbevételük 0,5%-át kötelesek a tárgynegyedévet követő hónap utolsó napjáig a
kötvénynyilvántartó szerv részére átutalni.
(5) Az (1) bekezdés b)–m) pontjaiban meghatározott adatigénylők részére történő adatszolgáltatás
díjmentes.
48. § (1) A kötvénynyilvántartó szerv negyedévenként köteles a járműnyilvántartás és a
kötvénynyilvántartás
összeállítani az érvényes szerződéssel nem rendelkező üzemben tartók adatait tartalmazó listát, majd
a 45. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárás lefolytatása érdekében az üzemben tartó
lakóhelye (székhelye, telephelye) szerinti illetékes jegyző részére továbbítani.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak szerinti összekapcsolás útján létrejött adatállomány más
célra nem használható fel és azt az eljárási feladatok elvégzése után 90 nappal törölni kell.
49. § A biztosító a szerződés létrejöttétől, illetve megszűnésétől, továbbá a biztosítást igazoló okirat
adataiban bekövetkező egyéb – a kötvénynyilvántartás adattartalmát képező – változás időpontjától
számított 15 napon belül köteles a kötvénynyilvántartó szervet informatikai rendszerén keresztül
értesíteni – a 46. § (2) bekezdésében megjelölt adatok feltüntetésével – a biztosítási szerződés
megkötéséről, illetve megszűnéséről, valamint az adatokban bekövetkező egyéb változásokról.
50. § (1) A kötvénynyilvántartásban kezelt személyes adatok tekintetében az adatkezelő a
kötvénynyilvántartó szerv.
(2) A kötvénynyilvántartásból nem vagy csak részlegesen szolgáltatható adat, ha az arra jogosult az
adatszolgáltatást az állam külső és belső biztonsága, így különösen honvédelmi, nemzetbiztonsági,
bűnmegelőzési, bűnüldözési érdekből törvény rendelkezése alapján korlátozta vagy megtiltotta. A
korlátozásról, tiltásról, illetve azok feloldásáról a nyilvántartó szervet értesíteni kell.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az érintett személy a személyes
adatainak kezeléséről kér tájékoztatást. Abban az esetben, ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság,
ügyészség vagy nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat, vagy külön törvény szerint titkos
információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése ezt – bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy
nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással – kifejezetten tartalmazza, a kötvénynyilvántartó szerv nem
tájékoztathatja az érintettet a személyes adataival kapcsolatos adattovábbításról.
Kártörténeti nyilvántartás
51. § (1) Az e törvény szerinti biztosítók a szerződéskötésre kötelezettek veszélyközössége terheinek
megfelelő elosztása érdekében, a szerződések díjának kockázatarányos megállapítása érdekében a
kártörténeti adatok felhasználása, a kárrendezéssel kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá a
kártörténeti igazolások kiadása céljából kártörténeti nyilvántartást (a továbbiakban: kárnyilvántartás)
hoznak létre.
(2) A kárnyilvántartással kapcsolatos feladatokat a kárnyilvántartó szerv látja el.
(3) A kárnyilvántartó szerv nyilvántartást vezet a kötvénynyilvántartásban szereplő biztosítási
szerződések vonatkozásában a kármentes időszakokról, a szerződő üzemben tartókról és a 36. § (8)
bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott üzemben tartókról, továbbá a hozzájuk
kapcsolódó kártérítési kötelezettséget kiváltó káreseményekről, a kártérítésre kötelezett
személyekről, a kártérítési kötelezettség ismertté válásáról, a kárösszeg károkozó üzemben tartó által
történt visszafizetéséről, az ezekhez kapcsolódó események dátumairól.
(4) A kárnyilvántartás tartalmazza az üzemben tartó, a gépjármű, a szerződés és a káresemény alább
felsorolt adatait:
a) a szerződő üzemben tartó, illetve a 36. § (8) bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott
üzemben tartó nevét (jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet
megnevezését, továbbá cégjegyzékszámát, illetve nyilvántartási számát), születési helyét, születési
idejét, anyja nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét);
b) a gépjármű hatósági jelzését (rendszámát) és alvázszámát, típusát, kategóriáját;
c) rendszámváltozás esetén annak időpontját és a korábbi rendszámot;
d) a biztosító nevét, a biztosítást igazoló okirat számát;
e) a biztosítási időszak kezdő és záró időpontját, továbbá a kockázatviselés kezdetének időpontját,
megszűnésének dátumát és a megszűnés okát;
f) a káresemény dátumát;
g) a kártérítés kötelezettjét, a kötelezettség ismertté válásának dátumát (az első kárkifizetés, vagy a
biztosítóval szemben hozott jogerős ítélet dátuma);
h) a kifizetett kárösszeg meghatározott szabályok szerinti visszafizetésének tényét és dátumát;
i) a bonus-malus osztályt.
(5) A 36. § (8) bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott üzemben tartó esetében a
káresemény kapcsán a (4) bekezdés a)-b) és f)-h) pontjaiban meghatározott adatok kerülnek
nyilvántartásra.
(6) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdésben felsorolt adatokat egy üzemben tartó vonatkozásában
az utolsó biztosítási szerződéssel kapcsolatos bármely adat keletkezését követő 7 évig kezeli.
(7) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdésben felsorolt adatokat a 36. § (8) bekezdésének a), b) és
e) pontjában meghatározott üzemben tartót illetően a káresetre vonatkozó utolsó adat keletkezését
követő 7 év elteltével törli, amennyiben a nyilvántartásban ezen üzemben tartóval kapcsolatban, ezen
időtartam alatt a (6) bekezdés szerint adat nem keletkezik.
(8) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdés f)–h) pontjaiban felsorolt adatokat azok keletkezésétől
számított 30 év elteltével törli.
(9) A kárnyilvántartó szerv kérelemre köteles átadni vagy hozzáférhetővé tenni:
a) a (4) bekezdésben meghatározott adatokat – az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához –
az üzemben tartóval szerződést kötő biztosító;
b) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – a károk kezelése és rendezése céljából – a
Kártalanítási Számla kezelője, a levelező;
c) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott pénzügyi felügyeleti,
ellenőrzési feladatok ellátása céljából – a Felügyelet;
d) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott igazságszolgáltatási
feladatok ellátása céljából – a bíróság;
e) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás
lefolytatása vagy büntetőjogi szankció végrehajtása, törvényességi felügyeleti eljárásának lefolytatása
céljából – az ügyészség;
f) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás
lefolytatása vagy büntetőjogi szankció végrehajtása céljából – a nyomozó hatóság;
g) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – nemzetbiztonsági védelem, felderítés vagy
elhárítás, információszerzés, illetve a nemzetbiztonsági vagy iparbiztonsági ellenőrzés céljából – a
nemzetbiztonsági szolgálatok;
h) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott szabálysértési hatósági
eljárások lefolytatása, illetve közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos eljárások lefolytatása
céljából – a rendőrség;
i) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos
eljárások lefolytatása céljából – a közlekedési igazgatási hatóság részére.
52. § (1) A biztosító a szerződés megkötését és megszűnését, a határozatlan tartamú szerződés
megújítását (biztosítási időszakok kezdő napját), továbbá a szüneteléssel, illetve a káreseménnyel
kapcsolatos adatok keletkezését követő 15 napon belül köteles a kárnyilvántartó szervet informatikai
rendszerén keresztül értesíteni az 51. § (4) bekezdésében megjelölt adatokról.
(2) A biztosító köteles a hozott kárelőzményi igazolásban szereplő – az 51. § (3)–(4) bekezdéseiben
foglaltakkal összemérhető – adatokat az (1) bekezdésnek megfelelő módon a kárnyilvántartó szerv
részére továbbítani.
(3) A Kártalanítási Számla kezelője az adatok keletkezését követően 15 napon belül köteles a
kárnyilvántartó szervet informatikai rendszerén keresztül értesíteni az 51. § (5) bekezdésében
meghatározott adatokról.
(4) A kárnyilvántartó szerv a biztosító által a részére megküldött, az üzemben tartó természetes
személy természetes személyazonosító adatait (név, születési hely, születési idő, anyja neve) és
lakcímét azonosítás céljából elektronikus úton megküldi a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerv
részére. A sikeres azonosítást követően a személyiadat- és lakcímnyilvántartó kapcsolati kódot képez,
amelyet azonosítás céljából megküld a kárnyilvántartó szerv részére.
(5) A személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerv az azonosított természetes személy adatainak a
személyiadat- és lakcímnyilvántartásban bekövetkezett változásairól a (4) bekezdésben
meghatározott kapcsolati kódon értesíti a kárnyilvántartó szervet.
53. § (1) A nyilvántartással érintett személyes adatok tekintetében az adatkezelő az Információs
Központ.
(2) A kártörténeti nyilvántartásból nem vagy csak részlegesen szolgáltatható adat, ha az arra jogosult
az adatszolgáltatást az állam külső és belső biztonsága, így különösen honvédelmi, nemzetbiztonsági,
bűnmegelőzési, bűnüldözési érdekből törvény rendelkezése alapján korlátozta vagy megtiltotta. A
korlátozásról, tiltásról, illetve azok feloldásáról a nyilvántartó szervet értesíteni kell.
(3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az érintett személy a személyes
adatainak kezeléséről kér tájékoztatást. Abban az esetben, ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság,
ügyészség vagy nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat, vagy külön törvény szerint titkos
információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése ezt – bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy
nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással – kifejezetten tartalmazza, a kárnyilvántartó szerv nem
tájékoztathatja az érintettet a személyes adataival kapcsolatos adattovábbításról.
Az Információs Központ feladatai
54. § (1) Az e törvény szerinti biztosítók Információs Központot működtetnek.
(2) Az Információs Központ a károsult, vagy bármely tagállam – illetve erre irányuló együttműködési
szerződés alapján harmadik ország – információs központja kérésére haladéktalanul tájékoztatást ad a
következő adatokról:
a) a károkozó biztosítójának neve, címe és egyéb elérhetőségi adatai;
b) a biztosítást igazoló okirat száma;
c) a biztosítónak a károsult lakóhelye szerinti országban lévő kárrendezési megbízottjának neve és
címe;
d) a károkozó gépjármű üzemben tartójának vagy tulajdonosának neve és címe, amennyiben a
károsultnak jogos érdeke fűződik ezen adatok megszerzéséhez.
(3) Az Információs Központ együttműködik a más tagállamokban működő információs központokkal
annak érdekében, hogy a károsult a (2) bekezdésben foglalt adatokat a balesetet követő 7 év során
a) a károkozó lakóhelye szerinti tagállam információs központjától;
b) a gépjármű telephelye szerinti tagállamának információs központjától;
c) a baleset helyszíne szerinti tagállam információs központjától
késedelem nélkül megkapja.
(4) A biztosítóra és a szerződésre vonatkozó adatokat a káresemény időpontjára vonatkozóan, míg a
kárrendezési megbízottra vonatkozóan a megkeresésre adandó válasz időpontjában aktuális adatokat
kell közölni. Ha a kért adatokat az információs központok közötti megállapodásban kikötött
időpontig az Információs Központ bármely okból nem tudja megadni, ezt a körülményt az ok
megjelölésével legkésőbb a határidő lejártakor köteles közölni a megkeresővel.
(5) Ha a káreseményben részes gépjármű a káresemény időpontjában érvényes biztosítási fedezettel
nem rendelkezett, az Információs Központ ezt a körülményt és a Kártalanítási Számla kezelőjének
adatait a megkeresővel közli.
(6) Az e törvényben szabályozott adatigénylések teljesítése során az Információs Központ jogosult
személyes adatot továbbítani a tagállamok, illetve egyéb olyan államok területére, amelyek a magyar
jog szabályainak megfelelő szintű védelmet biztosító adatvédelmi szabályozással rendelkeznek.
(7) Az Információs Központ a biztosítók kárrendezési megbízottainak adatait, illetve az azokban
bekövetkezett változásokat haladéktalanul köteles közölni a többi tagállam információs
központjaival, illetve erre irányuló együttműködési szerződés esetén harmadik ország információs
központjával. Az adatok helytállóságáért a kárrendezési megbízottat jelölő biztosító a felelős. A
kárrendezési megbízottak jegyzékét az interneten a MABISZ honlapján keresztül is elérhetővé kell
tenni.
55. § A kárnyilvántartó szerv feladatait az Információs Központ látja el.
IV. Fejezet
A MABISZ ÁLTAL A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-
RENDSZERÉBEN ELLÁTOTT FELADATOK
56. § (1) A Nemzeti Iroda feladatait és a Kártalanítási Számla kezelését a MABISZ látja el.
(2) Az Információs Központ, a Nemzeti Iroda, a Kártalanítási Számla és a Kártalanítási Szervezet
között személyes adat, illetve biztosítási titoknak minősülő adat a károsult kárigényének rendezése, a
biztosítási szerződésből eredő egyéb követelés érvényesítése, illetve a Nemzeti Irodát, a Kártalanítási
Számla kezelőjét megillető követelés érvényesítése céljából továbbítható.
(3) A MABISZ kapcsolatot tart fenn a többi tagállam – a 2000/26/EK sz. irányelv 6. cikk (1)
bekezdésében meghatározottaknak megfelelően létrehozott – kártalanítási szervezeteivel és
garanciaalapjaival, valamint információs központjaival. Ellátja az e testületek jogairól és
kötelezettségeiről, valamint a kártalanítási szolgáltatások visszatérítéséről szóló megállapodásokhoz
kapcsolódó feladatokat.
(4) A MABISZ hasonló tartalmú kétoldalú megállapodást köthet harmadik ország hasonló
feladatokat ellátó szervezeteivel.
57. § (1) A biztosítók kötelesek a kötelező gépjármű-
díjbevételük arányában a MABISZ – mint a Nemzeti Iroda feladatait ellátó szervezet és a
Kártalanítási Számlakezelője – részére befizetést teljesíteni olyan mértékben, hogy azok fedezetet
nyújtsanak e szervezeteket terhelő kötelezettségek teljesítésére, valamint a működési költségeik
fedezetére. A negyedévenkénti befizetés legkisebb összege biztosítónként kétmillió forint. A
biztosítók kötelesek továbbá a kötelező gépjármű-
összdíjbevétel 0,25%-ának megfelelő összegben, negyedévente, a MABISZ részére a
fizetésképtelenné vált biztosító helyetti térítési kötelezettség ellátása érdekében befizetést teljesíteni,
amely kötelezettség a biztosító számára az adott negyedéves szerződésállományában lévő
gépjárművek darabszámának – gépjármű-kategóriánként a Kártalanítási Számla kezelője által
megállapított kockázati szorzókkal súlyozott – mértékében áll fenn mindaddig, amíg a biztosító által a
ráeső arányos befizetés teljesítése révén az összes biztosító által teljesített befizetések összege el nem
éri az előző évi piaci összdíjbevétel 6%-át. Azok a biztosítók, akik a MABISZ-nak nem tagjai,
tevékenységüket az e törvény szerinti befizetésekre vonatkozó
megtételét és ennek a Felügyelet részére történő benyújtását követően kezdhetik meg.
(2) A Kártalanítási Számla kezelője és a Nemzeti Iroda feladatainak az ellátója köteles legkésőbb a
tárgyévet követő január 31 -ig a biztosítókkal a befizetett összegek erejéig elszámolni.
(3) A Kártalanítási Számla kezelője köteles minden évben a külön jogszabály szerint elkészített
eredményelszámolást a Felügyelet részére megküldeni.
NEGYEDIK RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
Hatálybalépés
58. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – 2010. január 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény 51. §-ának (9) bekezdése, valamint az 52. § (1)–(3) bekezdései 2010. május 1-jén
lépnek hatályba.
(3) E törvény 63–66. §-ai és a 67. § (1) bekezdése a hatálybalépést követő napon hatályát veszti.
(4) E törvény 61. §-ának (2) bekezdése a hatálybalépését követő 6. napon hatályát veszti.
(5) E törvény 62. §-a és 67. §-ának (2) bekezdése 2011. július 2-án hatályát veszti.
Átmeneti rendelkezések
59. § (1) E törvény rendelkezéseit – a határozott időre szóló szerződések kivételével – figyelemmel a
(2) bekezdésben foglaltakra, a hatálybalépéskor már megkötött szerződésekre is alkalmazni kell.
(2) E törvény hatálybalépését követően, amennyiben az e törvény szerint szerződéskötésre kötelezett
személye és az e törvény hatálybalépését megelőzően megkötött – határozatlan tartamú –
szerződésben szereplő szerződő személye eltér, az adott gépjármű vonatkozásában csak abban az
esetben köteles az e törvény szerinti szerződéskötésre kötelezett személy új szerződést kötni, ha akár
a tulajdonos, akár az üzemben tartó személyében változás állt be.
(3) A (2) bekezdésben meghatározottak szerint megkötött szerződés esetében az új szerződés – a 10.
§-ban meghatározott rendelkezések ellenére – érvényes, a korábban fennálló szerződés hatályát
veszti.
(4) A hatálybalépés napját megelőzően bekövetkezett káresetekhez kapcsolódóan a kártérítési
igények érvényesítésével összefüggő eljárásokra, a helytállási kötelezettség mértékére a káresemény
időpontjában hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.
60. § A kötelező gépjármű-
káresemények időpontjában hatályos jogszabályok alapján még nem teljesített állami kötelezettségek
teljesítésére a külön jogszabályban foglaltak irányadók.
61. § (1) E törvény 22. §-ában meghatározott rendelkezéseket azon fedezetlenségi díj megfizetésére
kell alkalmazni, ahol a fedezetlenség időtartama e törvény hatálybalépését követően kezdődik.
(2) 6 7
(3) A fizetésképtelenné vált biztosító helyett a Kártalanítási Számla térítési kötelezettsége az e
törvény hatálybalépését követően fizetésképtelenné vált biztosító esetében áll fenn.
62. § 8 9
Módosuló és hatályukat vesztő rendelkezések
63. § 10 11
64. § 12 13
65. § 14 15
66. § 16 17
67. § (1) 18 19
(2) 20 22
Felhatalmazó rendelkezések
68. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kötvénynyilvántartó szerv kijelölését rendeletben
állapítsa meg.
69. § (1) Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy
a) a díjtarifa megállapításának alapjául szolgáló gépjármű-
b) a kártörténeti adatok biztosítók által történő felhasználásának, a kártörténeti adatokon alapuló
bonus-malus rendszer, továbbá a kártörténeti igazolások kiadásának szabályait;
c) a fizetésképtelenné vált biztosító helyetti térítési kötelezettség ellátása érdekében teljesített
befizetések képzésének, kezelésének, felhasználásának és elszámolásának részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
(2) Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy a
közlekedésrendészetért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a kötelező
gépjármű-felelősségbiztosítás fedezetének fennállását tanúsító igazolóeszközökre vonatkozó
szabályokat.
Az Európai Unió jogának való megfelelés
70. § Ez a törvény a következő uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:
a) a Tanács 1972. április 24-i 72/166/EGK irányelve a tagállamok gépjármű-
és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről,
b) a Tanács 1972. december 19-i 72/430/EGK irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosításra
és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak
közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv módosításáról,
c) a Tanács 1983. december 30-i 84/5/EGK második irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosításár
vonatkozó jogszabályainak közelítéséről,
d) a Tanács 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik irányelve a gépjármű-használattal kapcsolatos
polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről,
e) a Tanács 1990. november 8-i 90/618/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen
biztosítási tevékenységekre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések
összehangolásáról szóló 73/23 9/EGK és 88/357/EGK irányelvnek elsősorban a gépjárműfelelősségbiztosítás
tekintetében történő módosításáról,
f) az Európai Parlament és a Tanács 2000. május 16-i 2000/26/EK irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosításra
vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a 73/239/EGK és a 88/357/
EGK tanácsi irányelv módosításáról (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv),
g) az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i 2005/14/EK irányelve a gépjárműfelelősségbiztosításra
vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi
irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról.
Sólyom László s. k.,
köztársasági elnök
Dr. Szili Katalin s. k.,
az Országgyűlés elnöke
