2009. évi LXII. törvény (2010 – kötelező)

2009. évi LXII. törvény a kötelező  gépjármű-felelősségbiztosításról

Az Országgyűlés a károsultak fokozott védelme, a gépjárművel okozott károk következtében a

biztosítottakkal szemben támasztott megalapozott kártérítési igények megfelelő mértékű  kielégítése,

a biztosítási kötelezettség betartásának hatékony ellenőrzése, a biztosítatlanság csökkentése, a

fogyasztói érdekek védelme, a biztosítás és a biztosítók iránti bizalom növelése, a piac biztonságos

működése érdekében, figyelembe véve az Európai Unió jogszabályait, illetve azt, hogy a biztosítási

piac szabályozása elveiben, színvonalában és a piaci résztvevőknek nyújtott biztonságában érje el azt

a szintet, amelyet az Európai Unió  a tagállamok szabályozásától megkövetel, a következő törvényt

alkotja:

ELSŐ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

A törvény hatálya

1. § Ha nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik, e törvény hatálya kiterjed:

a) minden magyarországi telephelyű  gépjármű üzemben tartójára, továbbá más tagállami telephelyű

gépjármű – ha annak rendeltetés helye szerinti tagállama a Magyar Köztársaság – tulajdonosára, és az

általuk kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződésre;

b) a külföldi telephelyű gépjármű  a Magyar Köztársaság területére történő belépésének, valamint a

Magyar Köztársaság területén a fogalomban történő részvételének feltételeire;

c) a biztosítók, a kárrendezési megbízott, kárképviselő, a levelező, a Kártalanítási Számla, a Nemzeti

Iroda, a Kártalanítási Szervezet, az Információs Központ, valamint a Magyar Biztosítók

Szövetségének (a továbbiakban: MABISZ) e törvényben szabályozott tevékenységére;

d) a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (a továbbiakban: Felügyelet), a kötelező gépjárműfelelősségbiztosítást

igazoló okirat (a kötvényt is beleértve) adatait, valamint egyéb vonatkozó

adatokat nyilvántartó szervnek (a továbbiakban: kötvénynyilvántartó szerv), a kárnyilvántartással

kapcsolatos feladatokat ellátó  kárnyilvántartó szervnek, a külön jogszabályban meghatározott,

közlekedési igazgatási hatóságnak (a továbbiakban: jegyző) és a vámhatóságnak e törvényben

szabályozott tevékenységére.

2. § E törvény hatálya nem terjed ki:

a) a nemzetközi gépjármű-biztosítási – a tagállamok és más államok nemzeti irodái közötti –

megállapodásból és a kapcsolódó  megállapodásokból eredő – e törvényben nem szabályozott –

feladatok ellátására;

b) a Magyar Köztársaság területén rendezett gépjárműversenyen (edzésen) részt vevő gépjárművekre

kötött felelősségbiztosítási szerződésekre;

c) arra az esetre, ha az e törvényben foglaltaktól a Magyar Köztársaság területén állomásozó  vagy

áthaladó külföldi katonai gépjárművek vonatkozásában jogszabály eltérő szabályokat állapít meg.

Értelmező rendelkezések

3. § E törvény alkalmazásában:

1. Belső Szabályzat: a Bizottság 2003. július 28-i, a 72/166/EGK tanácsi irányelvnek a gépjárműfelelősség-

biztosítás ellenőrzésére vonatkozó  alkalmazásáról szóló 2003/564/EK határozatának

függelékében foglalt, a nemzeti irodák egymás közötti kapcsolatait rendező szabályzat;

2. biztosítási időszak: a határozatlan tartamú szerződések esetében – a díjfizetés gyakoriságától

függetlenül – az az időtartam, amelyre a megállapított díj vonatkozik;

3. biztosító: a biztosítókról és biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvényben (a

továbbiakban: Bit.) meghatározott szervezet, amely a székhely szerinti tagállamában engedélyt

kapott a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenység végzésére, és a Magyar Köztársaság területén az

e törvényben foglaltaknak megfelelően a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási (a továbbiakban:

biztosítás) tevékenység folytatására jogosult;

4. biztosított: a gépjármű biztosítással rendelkező üzemben tartója és a gépjárművet vezető személy;

5. díjtarifa: külön rendeletben meghatározott gépjármű-kategóriánként, és – a flotta kivételével –

bonus-malus osztályonként, egy meghatározott naptári évre vonatkozóan a biztosító által

megállapított alapdíjak és a díj meghatározásánál alkalmazható valamennyi korrekciós tényező

összessége;

6. egyedi szerződés: adott üzemben tartó által, egy meghatározott gépjárműre kötött, e törvénynek

megfelelő biztosítási szerződés;

7. fedezetlenségi díj: az adott gépjármű vonatkozásában az üzemben tartó biztosítási

kötelezettségének – a szünetelés időtartamának, valamint az üzemben tartó önhibáján kívül eső, hitelt

érdemlően igazolt okból bekövetkező díjnemfizetés időtartamának kivételével – díjfizetés hiányában

kockázatviselés nélküli időtartamára (fedezetlenség időtartama) a Kártalanítási Számla kezelőjét

megillető, általa meghatározott díjtarifa alapján utólagosan megállapított díj;

8. forgalmi engedély: az állandó vagy ideiglenes forgalmi engedély, az ideiglenes forgalomban tartási

engedély, valamint a lassú jármű  és a négykerekű segédmotoros kerékpár (quad) igazolólapja;

9. gépjárműflotta: egy adott biztosítónál ugyanazon – egyéni vállalkozó, jogi személy, jogi

személyiség nélküli gazdasági társaság – szerződő üzemben tartó által biztosított gépjárművek

együttesen kezelt csoportja, ha ezen gépjárművek darabszáma eléri az ötöt;

10. gépjármű: a közúti forgalomban való részvétel feltételeként hatósági engedélyre és jelzésre

kötelezett – a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet

(KRESZ) 1. számú függelékének II. b) pontjában meghatározott – gépjármű, pótkocsi, félpótkocsi,

mezőgazdasági vontató, négykerekű  segédmotoros kerékpár (quad), lassú jármű és munkagép,

továbbá a hatósági engedélyre és jelzésre nem kötelezett segédmotoros kerékpár;

11. gépjárműverseny: zárt versenypályán vagy a forgalom elől elzárt közúton (útszakaszon) tartott,

gépjárművek számára rendezett sportrendezvény;

12. harmadik ország: a Bit.-ben meghatározott fogalom;

13. harmadik országbeli biztosító: a Bit.-ben meghatározott fogalom;

14. határon átnyúló szolgáltatás: a Bit.-ben meghatározott fogalom;

15. hozott kárelőzményi igazolás: más tagállam által előírt kötelezettség alapján megkötött gépjárműfelelősségbiztosítási

szerződésre vonatkozó igazolás, amely tartalmazza az adott biztosítónál

nyilvántartott időszakot, valamint a szerződés hatálya alatt harmadik személyeknek okozott és a más

tagállami biztosító által az igazolás kiadásának napjáig elismert, vagy vele szemben jogerősen

megítélt kártérítések alapjául szolgáló káresetek számát, időpontját, illetve a kármentesség tényét;

16. Információs Központ: a gépjármű üzemeltetésével harmadik személyeknek okozott károkból

eredő kárigények érvényesítése érdekében adatok közlése és e törvényben meghatározott egyéb

feladatok ellátása érdekében létrehozott szervezet;

17. ismeretlen gépjármű: az a gépjármű, amely nem azonosítható, illetve utólag sem azonosítható,

mivel elhagyta a baleset helyszínét, vagy azonosító adatokkal nem rendelkezik, illetve azokat

meghamisították vagy nem felismerhetők;

18. kárképviselő: a határon átnyúló szolgáltatás esetében a biztosító által a gépjárműfelelősségbiztosítási

károk rendezésével, a biztosító  peres és peren kívüli képviseletével megbízott,

illetve arra jogosult személy vagy szervezet;

19. károsult: a gépjárművel okozott kár esetén kártérítésre jogosult személy vagy szervezet;

20. kárrendezési megbízott: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosító székhely

szerinti tagállamától eltérő  tagállamban működő megbízottja, aki a biztosító által biztosított gépjármű

üzemeltetésével kapcsolatban felmerült kárigényeket a károsult lakóhelye (székhelye) szerinti

tagállamban kezeli és rendezi, valamint a biztosítót a károsulttal szemben képviseli;

21. Kártalanítási Számla (Garanciaalap): az e törvény szerinti biztosítók által létrehozott és

folyamatosan finanszírozott pénzalap, amelynek feladata a biztosítási kötelezettség ellenére

biztosítással nem rendelkező  üzemben tartó gépjárműve által vagy az e törvényben meghatározott

korlátozásokkal az ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, valamint az ismeretlen gépjárművel

okozott károk megtérítése, amennyiben a kötelezettségvállalás országa a Magyar Köztársaság;

22. kártalanítási szervezet: a gépjármű-felelősségbiztosítási tevékenységet végző biztosítók által a

székhelyük szerinti tagállamban működtetett szervezet, amelynek feladata a belföldi károsult más

tagállam területén telephellyel rendelkező gépjármű üzemeltetéséből eredően a zöldkártyarendszer

valamely országában elszenvedett kára kapcsán a károkozó biztosítója vagy annak kárrendezési

megbízottja kárrendezésének elmaradása esetén a kárigények elbírálása és kielégítése e törvényben

meghatározott esetekben;

23. kötelezettségvállalás országa: bármely fajta gépjármű biztosítása esetén a

a) telephely szerinti ország, vagy

b) baleset bekövetkezésének helye szerinti ország, amennyiben a hatósági jelzés viselésére kötelezett

gépjármű baleset részesévé  vált, és nem rendelkezik érvényes hatósági jelzéssel, illetve arajtalévő

hatósági jelzés nem rendelhető, vagy már nem rendelhető hozzá, vagy

c) rendeltetés helye szerinti tagállam;

24. külföldi: a devizakorlátozások megszüntetéséről, valamint egyes kapcsolódó törvények

módosításáról szóló  2001. évi XCIII. törvény 2. §-ának 2. pontjában meghatározott fogalom;

25. levelező: olyan biztosító, a biztosító részére kárrendezési tevékenységet végző szervezet,

kárrendezési megbízott, egyéb szervezet vagy személy, akit vagy amelyet a működése szerinti ország

nemzeti irodájának jóváhagyásával a zöldkártyarendszerhez tartozó ország biztosítója jelöl a

biztosítottjai által a levelező  országában okozott gépjármű-felelősségbiztosítási károk kezelésére és

rendezésére;

26. Nemzeti Iroda: az e törvény szerinti biztosítók szervezete, amely ellátja a nemzetközi gépjárműbiztosítási

megállapodásból és a kapcsolódó  egyezményekből eredő koordinációs, kárrendezési és

elszámolási feladatokat;

27. rendeltetés helye szerinti tagállam: gépjármű tulajdonjogának átruházása esetén a

tulajdonszerzést követően a rendelkezésre bocsátástól számított harmincnapos időtartam folyamán az

– a gépjármű telephely szerinti országától eltérő – tagállam,

a) ahol a tulajdont szerző természetes személy állandó lakóhelye, a jogi személy, jogi személyiség

nélküli szervezet tulajdonszerzése esetén annak székhelye található, illetve

b) amelyben a tulajdont szerző  szokásos tartózkodási helye van, vagy ha a szerződő jogi személy,

jogi személyiség nélküli szervezet, az a tagállam, amelyben a tulajdont szerzőnek a szerződéssel

érintett telephelye, fióktelepe található;

28. Rendszámegyezmény: a nemzeti irodák között létrejött olyan megállapodás, amely alapján az

egyezményben részes országok hatóságai a zöldkártyában megtestesülő igazolás helyett az illető

országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet igazolásául a jármű hatósági jelzését

(forgalmi rendszámát) az országjellel együtt elfogadják;

29. súlyos személyi sérülés: a balesetből eredően legalább 25%-os össz-szervezeti

egészségkárosodással járó  maradandó fogyatékosságot okozó, vagy a balesetből eredő, legalább 6

hónapos gyógytartammal járó  súlyos egészségromlást okozó sérülés;

30. székhely szerinti tagállam: a Bit.-ben a székhely tagállamaként meghatározott fogalom;

31. tagállam: az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam és Svájc;

32. telephely szerinti ország: az az ország,

a) amelynek hatósága a gépjárművet állandó vagy ideiglenes hatósági jelzéssel ellátta, vagy

b) amelyben a hatósági jelzés viselésére nem kötelezett gépjárművek esetében a tulajdonos vagy a

gépjármű felett egyébként rendelkezési jogot gyakorló személy (jogi személy, jogi személyiség

nélküli szervezet) állandó  lakóhelye (székhelye), illetve szokásos tartózkodási helye (az érintett

telephelye, fióktelepe) található;

33. türelmi idő: a díj esedékességétől számított hatvannapos időszak, melynek a díj megfizetése

nélkül történő leteltével a szerződés – amennyiben egyéb okból még nem szűnt meg –

díjnemfizetéssel megszűnik;

34. üzemben tartó: a gépjármű telephelye szerinti ország hatóságai által kibocsátott okiratba

bejegyzett üzemben tartó (engedélyes, engedély jogosultja), ennek hiányában a tulajdonos;

35. zöldkártya: a zöldkártyarendszer országaiban elfogadott, egységes szabványnak megfelelő

nemzetközi gépjármű-felelősségbiztosítási igazolvány (kártya), amelyet a nemzeti iroda nevében a

biztosítási szerződésnek megfelelően a biztosítók állítanak ki az üzemben tartó számára, a

meglátogatott országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet meglétének igazolására;

36. zöldkártyarendszer: a nemzeti irodák közötti megállapodások alapján az ezen megállapodásokban

részes országok rendszere, mely rendszerhez tartozó országok hatóságai a zöldkártyában

megtestesülő igazolást az országban megkövetelt gépjármű-felelősségbiztosítási fedezet igazolásául

elfogadják.

MÁSODIK RÉSZ

A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS SZABÁLYAI

I. Fejezet

A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS  ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

A biztosítási kötelezettség

4. § (1) Minden magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartója köteles az e törvény szerinti

biztosítóval a gépjármű üzemeltetése során okozott károk fedezetére, az e törvényben meghatározott

feltételek szerinti biztosítási szerződést kötni, és azt díjfizetéssel hatályban tartani (biztosítási

kötelezettség).

(2) A biztosítási kötelezettség, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a mindenkori üzemben tartót

a gépjármű hatósági engedéllyel és jelzéssel való ellátásának időpontjától – a szünetelés kivételével –

a gépjármű forgalomból történő  kivonásáig, illetve a külön jogszabályban meghatározott forgalomba

helyezésre nem kötelezett gépjármű  esetében a forgalomban történő részvétel kezdetétől a részvétel

végleges megszüntetéséig terheli.

(3) A szerződés megkötésére vonatkozó  kötelezettség tekintetében üzemben tartónak minősül a

gépjármű tulajdonosa által – szerződés vagy más hitelt érdemlően igazolt jogcím alapján – üzemben

tartóként megnevezett személy.

(4) Ha a szerződéskötésre a tulajdonjog átszállása miatt kerül sor, az e törvény szerinti új üzemben

tartó köteles a tulajdonjog átszállását követően a biztosítási szerződést haladéktalanul megkötni.

(5) Ideiglenes forgalomban tartás engedélyezése, illetve ideiglenes forgalmi engedély kiadása esetén

a biztosítási kötelezettség az ideiglenes forgalomban tartási engedély, illetve az ideiglenes forgalmi

engedély érvényességének időtartama alatt áll fenn.

(6) Az üzemben tartó halála esetén, ha a biztosítási kötelezettség címzettje nem állapítható  meg, a

szerződés legkésőbb a hagyatéki eljárást lezáró határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napig

tartható hatályban, amennyiben a gépjármű birtokosa a halál tényét a biztosítónak bejelentette, és a

szerződést díjfizetéssel hatályban tartja.

(7) Más tagállami telephelyű  gépjármű tulajdonosa – ha a gépjármű rendeltetés helye szerinti

tagállama a Magyar Köztársaság – köteles a tulajdonszerzést követően a rendelkezésre bocsátástól

számított harmincnapos időtartamra az e törvény szerinti biztosítással rendelkezni.

A szerződés létrejötte és megszűnése

5. § (1) A biztosító a magyarországi telephelyű gépjármű üzemben tartójának, valamint azon

gépjármű tulajdonosának, melynek rendeltetés helye szerinti tagállama a Magyar Köztársaság, az e

törvényben meghatározott feltételek szerinti biztosítási szerződés megkötésére vonatkozó – a

biztosító díjtarifájának megfelelő – ajánlatát a 13. § (1) bekezdésében meghatározott összeghatárok

szerint köteles elfogadni.

(2) Ha a biztosítási szerződés a biztosítási időszak tartama alatt a 21. § (4) bekezdésében

meghatározottak szerint (díjnemfizetés) szűnik meg, az üzemben tartónak az adott biztosítási időszak

hátralévő részére fedezetet nyújtó szerződés megkötésére vonatkozó ajánlatát kizárólag az a biztosító

jogosult és köteles elfogadni, amelynél a szerződés az adott biztosítási időszakban díjnemfizetéssel

szűnt meg.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott esetben az üzemben tartó annál a biztosítónál köteles a

szerződést megkötni, ahol a szerződése díjnemfizetés miatt szűnt meg.

(4) Az a biztosító, amely a szerződést a biztosítási időszak végére felmondta vagy a szerződés a

biztosítási időszak alatt díjnemfizetés miatt szűnt meg, az üzemben tartónak a szerződés megszűnését

közvetlenül követő biztosítási időszakra vonatkozó ajánlatát nem köteles elfogadni.

6. § (1) A biztosítási szerződés a felek írásbeli megállapodásával jön létre.

(2) A szerződés úgy is létrejön, ha a szerződő üzemben tartó a díjtarifának és a biztosítási

feltételeknek megfelelő ajánlatát a jogviszony tartalmára, és a biztosítási feltételekre vonatkozó

tájékoztatás birtokában, a biztosító  által rendszeresített ajánlati lapon a biztosító vagy annak

képviselője részére átadja.

(3) A biztosító a (2) bekezdés szerinti ajánlatot annak átadásától számított 15 napon belül az 5. § (4)

bekezdésében meghatározott indokok alapján utasíthatja el.

(4) Ha az üzemben tartó ajánlata nem felel meg a (2) bekezdésben meghatározott feltételeknek, a

szerződés akkor is létrejön, ha a biztosító az ajánlatra 15 napon belül nem nyilatkozik.

(5) A (2) és (4) bekezdés szerinti esetben a szerződés az ajánlat átadásának időpontjában – az ajánlat

szerinti tartalommal – jön létre.

(6) A biztosító a (4) bekezdésben meghatározott esetben az ajánlatot annak átadásától számított 15

napon belül a díjtarifától  és a biztosítási feltételektől való eltérésre történő  hivatkozással, illetve az 5.

§ (4) bekezdésében meghatározott indokok alapján elutasíthatja, vagy igazolható módon elküldött

javaslatot tehet az ajánlat díjtarifának és a biztosítási feltételeknek megfelelő módosítására. Ha az

ajánlat módosítására tett javaslatot a szerződő a kézhezvételtől számított 15 napon belül nem

kifogásolja, a szerződés az (5) bekezdésben meghatározott időpontban a módosított ajánlat szerint

létrejön.

(7) Ha a biztosító az ajánlat módosítására tesz javaslatot, köteles az üzemben tartó figyelmét felhívni

az ajánlat módosításának tenyéré, valamint az ajánlathoz viszonyított lényeges eltérésekre. Ennek

hiányában a szerződés az ajánlat tartalmának megfelelően jön létre.

(8) A biztosító kötvényt az e §-ban meghatározottak szerint létrejött szerződés tartalmával egyező

tartalommal bocsáthat ki.

7. § (1) A szerződő felek bármelyike a biztosítási időszak utolsó napjára (biztosítási évfordulóra), azt

legalább 30 nappal megelőzően a biztosítási szerződést írásban, indoklás nélkül felmondhatja. A

felmondás akkor hatályos, ha az a másik félhez határidőben megérkezik.

(2) A biztosítási időszakon belül – az e törvényben meghatározott eseteken túl – a szerződés csak a

felek közös megegyezésével szüntethető  meg.

(3) A szerződés érdekmúlással szűnik meg a gépjármű forgalomból történő kivonásával, az üzemben

tartó változása esetén, illetve szünetelés esetén, ha az újbóli üzembe helyezés a kivonás napjától

számított hat hónapon belül nem történik meg.

(4) A szerződés érdekmúlással szűnik meg a tulajdonjog átszállása esetén, ha a szerződéskötésre

kötelezett üzemben tartó személyében változás áll be.

8. § (1) A járműnyilvántartásban szereplő gépjárművek vonatkozásában a fennálló biztosítás  által

érintett biztosítót az e törvényben előírt feladatainak ellátása céljából, a gépjármű forgalomból

történő kivonásának, a gépjármű  első és ismételt forgalomba helyezésének, valamint a gépjármű

tulajdonjogát érintő változásnak – ideértve a régi tulajdonos (átruházó) külön jogszabályban

meghatározott, tulajdonjog változáshoz kapcsolódó bejelentési kötelezettsége teljesítésének

időpontját is – járműnyilvántartásba történő bejegyzéséről, továbbá az üzemben tartó  és a

járműnyilvántartásba bejegyzett üzemben tartó személyét érintő változás járműnyilvántartásba

történő bejegyzéséről – e tény járműnyilvántartásba történő bejegyzésével egyidejűleg – a

kötvénynyilvántartó szerv elektronikus úton értesíti.

(2) A járműnyilvántartásban nem szereplő gépjármű üzemben tartója a hatósági engedély

visszavonását, a tulajdonjog átruházását, illetve az üzemben tartó változását igazoló okiratot, a

forgalomban történő részvétel végleges megszüntetését tanúsító nyilatkozatát köteles a biztosítónál

15 napon belül bemutatni.

(3) A biztosító köteles – a díjnemfizetéssel történő megszűnés esetének kivételével – a biztosítási

szerződés megszűnésének tényéről  és a megszűnt szerződés külön rendeletben meghatározott bonusmalus

besorolásáról a megszűnést, illetve az arról történt tudomásszerzést követő 30 napon belül az

üzemben tartót írásban tájékoztatni.

(4) A szerződésre a magyar jogot kell alkalmazni.

(5) A szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló törvény rendelkezései akkor alkalmazhatók, ha e

törvény eltérő rendelkezést nem tartalmaz.

9. § (1) Az üzemben tartó  a szerződéskötéskor köteles minden, a biztosítás elvállalása szempontjából

lényeges körülményt közölni a biztosítóval, így különösen – fennálló szerződés esetén a biztosítási

időszak vagy a tartam utolsó  napját követő – az új biztosítási időszak vagy a határozott tartam kezdő

napját, biztosítóváltás esetén az előző biztosítási időszakra vonatkozóan a fedezetet nyújtó  biztosító

megnevezését és a biztosítást igazoló okirat számát.

(2) Az üzemben tartó a szerződéskötéskor köteles a fedezetlenségi díj megállapításához szükséges

adatokat a biztosítóval vagy annak képviselőjével közölni.

(3) A 4. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint a gépjármű tulajdonosa által üzemben tartóként

megnevezett személy által kötött szerződés ezen üzemben tartó hatósági okiratba történő  bejegyzése

napján lép hatályba, ennek hiányában – ha az üzemben tartó hatósági okiratba történő bejegyzése a

szerződéskötést követő 30 napon belül nem történik meg – megszűnik.

(4) Az üzemben tartó köteles 8 napon belül bejelenteni a biztosítónak a biztosítást igazoló  okiratban

feltüntetett adatok változását.

10. § A biztosítási szerződés hatálya alatt ugyanarra a biztosítási időszakra kötött további biztosítási

szerződés érvénytelen.

A gépjárműflottára kötött szerződésre alkalmazandó szabályok

11. § (1) Gépjárműflottára kötött szerződés esetén a szerződő felek az e törvényben

meghatározottaktól eltérhetnek a szerződés létrejöttét, megszűnését, a biztosítási időszakot, a

díjfizetést illetően.

(2) A biztosító köteles a flottára kötött szerződés vonatkozásában – az egyedi szerződéseket illető

díjtarifa meghirdetésével egyidejűleg – a következő naptári évre vonatkozó díjtarifáját legalább két

országos napilapban és a honlapján meghirdetni, amelyet nem változtathat meg.

(3) A biztosító a díjat a flottára kötött szerződés vonatkozásában a meghirdetett – időszak, illetve

tartam kezdőnapján érvényben lévő – díjtarifa alapján alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak

alatt nem változtatja meg.

(4) Gépjárműflottára a flottához tartozó gépjárművek kategóriáitól és fajtáitól függetlenül határozott

tartamú szerződés is köthető.

A helytállási kötelezettség  és annak mértéke

12. § A biztosítás kiterjed a felelősség kérdésének vizsgálatára, és azoknak a megalapozott kártérítési

igényeknek a kielégítésére, amelyeket a biztosított személyekkel szemben a biztosítási szerződésben

megjelölt gépjármű üzemeltetése során okozott károk miatt támasztanak.

13. § (1) Egy biztosítási esemény vonatkozásában a károsultak számától függetlenül a biztosító

dologi károk esetén káreseményenként 500 millió Ft összeghatárig, személyi sérülés miatti károk

esetén káreseményenként 1600 millió  Ft összeghatárig köteles helytállni, mely összegek magukban

foglalják a káresemény kapcsán bármilyen jogcímen érvényesíthető követeléseket, az

igényérvényesítés költségeit, valamint a teljesítés időpontjáig eltelt időszakra járó  kamatokat.

(2) Ha a biztosított a kárt más tagállam területén okozta, vagy a zöldkártyarendszer azon országainak

területén, amelyek nemzeti irodájával a magyar Nemzeti Iroda megállapodást kötött, a biztosító

helytállási kötelezettségének mértéke a káresemény helye szerinti ország gépjárműfelelősségbiztosítási

jogszabályai szerint áll fenn. Ha a biztosító szerződésben meghatározott

helytállási kötelezettségének mértéke magasabb a káresemény helye szerinti országban előírt

mértéknél, a biztosító helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésben vállalt összeghatárok

mértékéig áll fenn.

(3) Azonos okból bekövetkezett, azzal közvetlen okozati összefüggésben lévő, időben összefüggő

több káresemény egy biztosítási eseménynek minősül.

14. § (1) Ha egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban több jogosult megalapozott kártérítési igénye

meghaladja a 13. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott összeget, akkor a kártérítési igények

megtérítése az összes kártérítési igénynek a károkra káreseményenként meghatározott összeghez

viszonyított arányában történik.

(2) Ha kártérítésként járadékfizetési kötelezettség áll fenn, a biztosítási összeg felosztásakor a járadék

tőkeértékét kell figyelembe venni. Ha a jövőben várható járadékkifizetések tőkeértéke magasabb a

szerződésben rögzített biztosítási összegből rendelkezésre álló összegnél, a biztosító  a

járadékkifizetések tőkeértékét arányosan csökkentve állapítja meg a járadék nagyságát.

(3) Ha a biztosítási esemény folytán az adott kártípusra (dologi, illetve személyi kár) meghatározott

káreseményenkénti összeg kimerül, a biztosítási összeg felosztásakor figyelembe nem vett károsult

kizárólag akkor érvényesíthet kártérítési igényt, ha azt a biztosító a károsultnak fel nem róható okból

hagyta figyelmen kívül. Ebben az esetben a kárt olyan arányban kell az adott kártípusra

meghatározott biztosítási összeg újrafelosztásával megtéríteni, amilyen arányban a károsult a

biztosítási összeg felosztásakor abból részesülhetett volna.

(4) A (3) bekezdés szerinti eljárást kell követnie a biztosítónak akkor is, ha egy vagy több károsult

kártérítési igénye a károsultnak fel nem róható okból a biztosítási összeg felosztását követően

jelentkezik, vagy növekszik (pl. egészségi állapot romlása).

(5) Ha a biztosító a figyelembe nem vett károsult kárát az (1)-(4) bekezdésekben foglaltak szerint

megtérítette, a biztosítási összeg újrafelosztása miatt jogosult a többi érintett károsulttól a részükre

korábban teljesített kárkifizetésből az új kártérítési arányt meghaladó kártérítési összeget vissza

követelni a kifizetést követő  5 éven belül. A biztosító az újrafelosztás lehetőségéről köteles a

károsultat a kánendezés során, az első kárkifizetéssel egyidejűleg írásban tájékoztatni.

(6) Ha egy vagy több károsult kártérítési igénye a biztosítási összeg (1) bekezdésben

meghatározottak szerinti felosztásakor figyelembe verthez képest csökken, abban az esetben a többi

károsult a biztosítási összeg újrafelosztásából eredő új kártérítési aránynak megfelelő kártérítésre

jogosult.

15. § A biztosítás nem terjed ki arra a kárra, amely

a) a károkozó gépjárműben elhelyezett tárgyakban keletkezett, ha ezek nem a gépjárművel utazók

személyi használatára szóló  tárgyak;

b) a károkozó gépjárműben keletkezett;

c) a károkozó gépjármű  biztosítottjainak egymással szembeni igényéből származó  dologi kárként,

illetve elmaradt haszonként keletkezett;

d) sugárzó, toxikus anyagok és termékek hatására, vagy az egészségügyi hatóságok részéről a

sugárzás káros hatásainak megszüntetését célzó intézkedések folytán keletkezett;

e) a gépjármű balesete nélkül az út burkolatában keletkezett;

f) a gépjármű – forgalomban való részvétele nélkül – munkagépként való használata során keletkezett;

g) álló gépjárműre fel-, illetve arról való lerakodás következtében keletkezett;

h) üzemi balesetnek minősül, és a gépjármű javítási vagy karbantartási munkái során keletkezett;

i) gépjárműverseny vagy az ahhoz szükséges edzés során következett be;

j) környezetszennyezéssel a gépjármű  balesete nélkül keletkezett;

k) a gépjármű üzemeltetésével egyéb vagyontárgyban folyamatos állagrongálással okozott, illetőleg

állagromlásból adódott;

l) háború, háborús cselekmény, tenorcselekmény következményeként keletkezett.

A biztosítási szerződés időbeli hatálya, és a biztosítási időszak

16. § (1) Az állandó forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetében a biztosítási szerződés

határozatlan tartamú.

(2) Az ideiglenes forgalmi engedéllyel, az ideiglenes forgalomban tartási engedéllyel rendelkező

gépjárművek, továbbá az igazolólappal rendelkező lassú járművek és a négykerekű segédmotoros

kerékpárok (quadok), továbbá  a külön jogszabályban meghatározott forgalomba helyezésre nem

kötelezett gépjárművek esetében, valamint a 4. § (7) bekezdésében foglalt esetben a biztosítási

szerződésben megjelölt határozott tartamú szerződés köthető.

(3) A közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról  és

visszavonásáról szóló miniszteri rendeletben meghatározott mezőgazdasági erőgép (lassú jármű)

esetében határozatlan tartamú  szerződés köthető.

17. § (1) A határozatlan tartamú  szerződések esetében a biztosítási időszak egy év, valamint az 5. §

(2) bekezdésében, továbbá a 21. § (6) bekezdésében meghatározott esetekben a megszűnt szerződés

szerinti biztosítási időszak végéig terjedő időszak.

(2) A biztosítási évfordulót a biztosítást igazoló okiraton fel kell tüntetni.

(3) A biztosítási időszak első  napja – a szünetelés időtartama alatt hatályba lépő szerződések

kivételével – a kockázatviselés kezdete.

(4) A biztosító a biztosítási időszak utolsó napját megelőző ötvenedik napig elküldött írásos

értesítőben tájékoztatja a szerződő felet a biztosítási évfordulóról és a következő biztosítási időszakra

– az értesítés időpontjában rendelkezésre álló adatok alapján – a díjtarifa szerint várható díjról.

(5) A (4) bekezdésben meghatározott értesítés – a szerződő hozzájáruló nyilatkozata alapján –

elektronikus úton is megtehető.

A biztosítási szerződés területi hatálya

18. § A biztosítási szerződés területi hatálya a tagállamok területére, valamint a zöldkártyarendszer

azon országainak területére terjed ki, amelyek nemzeti irodájával a magyar Nemzeti Iroda a Belső

Szabályzatnak megfelelő kétoldalú  megállapodást kötött.

A biztosító kockázatviselése

19. § (1) A biztosító  kockázatviselése (a biztosítási fedezet) a felek által a szerződésben

meghatározott időpontban, ennek hiányában a szerződés létrejöttének időpontjában, a 4. § (3)

bekezdésében meghatározott üzemben tartó által kötött szerződés esetén az üzemben tartó

járműnyilvántartásba történő  bejegyzésének időpontjában kezdődik.

(2) Ahhoz, hogy a biztosító  kockázatviselése már a biztosítási szerződés létrejöttét megelőzően

megkezdődjék, a biztosító  vagy az általa feljogosított személy írásbeli elfogadó nyilatkozata

szükséges.

(3) Semmis a biztosító által egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül meghatározott és

egyedileg meg nem tárgyalt szerződési (biztosítási) feltétel, amennyiben olyan kikötést tartalmaz,

hogy a biztosító csak a díj (első díjrészlet) befizetését követően viseli a kockázatot.

(4) A biztosító kockázatviselése a 21. § (4) bekezdésében meghatározott türelmi időben fennáll.

(5) A szerződés érdekmúlással történő megszűnése esetén a biztosító kockázatviselése a forgalomból

történő kivonás, a forgalomban történő részvétel végleges megszüntetése, a szerződéskötésre

kötelezett üzemben tartó személyének változása esetén a tulajdonjog átszállása, illetve az okiratba

bejegyzett üzemben tartóra vonatkozó  bejegyzés törlésének időpontjával szűnik meg.

(6) A biztosító kockázatviselése a szerződés közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a

szerződés megszűnésének időpontjában, a szerződés biztosítási időszak végére történő felmondása

esetén a biztosítási időszak zárónapján szűnik meg.

(7) A szerződés a 21. § (4) bekezdésében meghatározott megszűnése esetén a biztosító

kockázatviselése a türelmi idő  zárónapján szűnik meg.

Díjfizetés

20. § (1) A biztosítási díj a kockázat viselésének időtartamára előre illeti meg a biztosítót.

(2) A biztosító a kockázatviselése megszűnése napjáig járó biztosítási díj megfizetését követelheti.

(3) A határozott tartamú biztosítási szerződések biztosítási díja a biztosítás tartamára egy összegben

illeti meg a biztosítót (egyszeri díj).

21. § (1) A biztosítás első  díjrészlete, valamint folytatólagos díjrészletei a felek által a szerződésben

meghatározott időpontokban esedékesek. Ennek hiányában az első díjrészlet a szerződés

létrejöttekor, a folytatólagos díjrészlet pedig az adott díjfizetési időszaknak az első napján esedékes.

(2) Az egyszeri díjat – a felek eltérő  megállapodásának hiányában – a szerződés létrejöttekor kell

megfizetni.

(3) A biztosítót a késedelmes díjfizetés időszakára a szerződésben megállapított kamat illeti meg.

(4) Ha az esedékes biztosítási díjat nem fizetik meg, a biztosító a díj esedékességétől számított

harmincadik nap elteltéig – a következményekre történő figyelmeztetés mellett – a szerződő félnek a

díj esedékességétől számított hatvannapos póthatáridővel, igazolható módon a teljesítésre vonatkozó

felszólítást küld. A türelmi idő  eredménytelen leteltével a szerződés – amennyiben egyéb okból még

nem szűnt meg – az esedékességtől számított hatvanadik napon megszűnik.

(5) A biztosító köteles a szerződés megszűnéséről 15 napon belül az üzemben tartónak igazolható

módon értesítést küldeni, amennyiben a szerződés megszűnése díjnemfizetés miatt következett be.

(6) Ha a szerződés díjnemfizetés miatti megszűnése az üzemben tartó önhibáján kívül eső  okból

következik be, az üzemben tartó  a megszűnés tudomására jutásától számított 15 napon belül, de

legkésőbb a megszűnést követő  2 hónapon belül, kizárólag az önhiba hiányát alátámasztó  tények

hitelt érdemlő igazolásával kezdeményezheti a jövőre nézve – egy adott biztosítási időszakon belül –

az eredetivel egyező szerződéses állapot helyreállítását.

(7) Az üzemben tartó a szerződéses állapot (6) bekezdés szerinti helyreállítására akkor jogosult, ha a

szerződés megszűnéséig esedékessé  vált díjat a biztosítónak megfizeti, és a szerződés

díjnemfizetéssel történő  megszűnését követően a szerződéses állapot helyreállításáig a gépjármű nem

vett részt a közúti forgalomban, illetve azzal kárt nem okoztak.

Fedezetlenségi díj megfizetésére vonatkozó szabályok

22. § (1) Az üzemben tartó  köteles a fedezetlenségi díjat megfizetni.

(2) A teljes fedezetlenségi díjat azon biztosító köteles kiszámítani és beszedni, amely az üzemben

tartóval a fedezetlenség időtartamát követően szerződést köt.

(3) A biztosító a fedezetlenségi díjat az arról történt tudomásszerzést követően haladéktalanul köteles

kiszámítani.

(4) A fedezetlenségi díj kiszámításánál arra az évre járó meghirdetett díjtarifát kell alkalmazni,

amelyre a fedezetlenség időtartama esik, a díjat beszedő biztosító díjtarifája nem alkalmazható.

(5) Az üzemben tartó a (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint kiszámított fedezetlenségi

díjat az esedékes biztosítási díjrészlettel együtt – a biztosítási időszakra járó díj teljes megfizetése

esetén 30 napos határidővel – köteles megfizetni.

(6) Ha az üzemben tartó az (5) bekezdésben meghatározott kötelezettségének nem tesz eleget, a 21.

§ (4) bekezdésében meghatározott rendelkezéseket kell alkalmazni.

(7) A fedezetlenségi díjnak – a díjhirdetést követő naptári évre vonatkozó – egy naptári évre számított

tarifáját gépjármű-kategóriánként minden év október 30-ig a Kártalanítási Számla kezelője hirdeti

meg két országos napilapban és honlapján.

Díjtarifa, díjhirdetés

23. § (1) A biztosító  a díjat minden egyedi szerződés vonatkozásában a meghirdetett díjtarifa alapján

alakítja ki és azt az adott biztosítási időszak alatt nem változtatja meg.

(2) A biztosítási időszakra, valamint a határozott tartamú szerződésre az időszak, illetve a tartam

kezdőnapján érvényben lévő  díjtarifát kell alkalmazni.

(3) A biztosító köteles minden egyedi szerződés vonatkozásában a (2) bekezdésben meghatározottak

szerint alkalmazandó, a következő  naptári évre vonatkozó díjtarifáját október 30-ig legalább két

országos napilapban és a honlapján meghirdetni.

(4) A biztosító a meghirdetett díjtarifáját nem változtathatja meg.

(5) A biztosító köteles a biztosítási feltételeit, az adott naptári évben alkalmazandó, valamint október

30-át követően a következő  évben alkalmazandó díjtarifáját az ügyfélfogadásra rendelkezésre álló

helyiségeiben és a honlapján folyamatosan hozzáférhetővé tenni.

(6) Ha a biztosító a gépjármű-felelősségbiztosítást határon átnyúló szolgáltatás keretében nyújtja és a

Magyar Köztársaság területén szervezeti egységgel nem rendelkezik, köteles gondoskodni arról,

hogy az (5) bekezdésben említett információk a kárképviselő székhelyén vagy lakóhelyén betekintés

céljából kifüggesztésre kerüljenek.

24. § (1) A határozatlan tartamú  szerződés fennállása alatt a biztosítás díja a következő  biztosítási

időszak első napjától kezdődő  hatállyal a 23. § (1)-(2) bekezdéseiben meghatározottak szerint

módosul.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól kizárólag akkor lehet eltérni, ha azt jogszabály kifejezetten

lehetővé teszi.

Bonus-malus rendszer

25. § (1) Az üzemben tartó  a kármentes időszakhoz igazodó díjkedvezményre (bonus) jogosult,

illetve az okozott és a biztosító  teljesítési kötelezettségét kiváltó káresemények számához igazodó

díjtöbblet (malus) fizetésére köteles.

(2) A biztosítók külön rendeletben meghatározottak szerint kötelesek a kártörténeti adatokat

felhasználni, a kártörténeti adatokon alapuló bonus-malus rendszert működtetni, továbbá a

kártörténeti igazolásokat kiadni.

Szünetelés

26. § (1) A biztosító  kockázatviselése a járműnyilvántartásban szereplő gépjárművek esetében

szünetel, ha az üzemben tartó  kérelmére vagy hivatalból történő eljárás következtében a gépjármű a

forgalomból ideiglenes kivonásra került.

(2) A biztosítót az (1) bekezdésben meghatározott ideiglenes kivonás tényéről, valamint annak kezdő

és záró időpontjáról a kötvénynyilvántartó szerv elektronikus úton értesíti.

(3) A szünetelés a (2) bekezdésben meghatározott időpontoknak megfelelően a kivonás napjától a

szünetelés lejártának napjáig vagy a gépjármű ismételt forgalomba helyezésének napjáig, de

legfeljebb hat hónapig tart.

(4) Ha az újbóli üzembe helyezés a kivonás napjától számított hat hónapon belül nem történik meg, a

szerződés a hat hónapos időszak utolsó napját követő napon megszűnik.

(5) A szünetelést követő díjrészlet fizetésének esedékessége – a felek eltérő megállapodásának

hiányában – a szünetelés megszűnésének a napja.

(6) A hivatalból történő ideiglenes kivonás következtében fennálló szünetelés esetén a biztosító  a (2)

bekezdésben meghatározott értesüléstől számított 15 napon belül tájékoztatja az üzemben tartót a

kockázatviselés szünetelésének tényéről és az esetlegesen bekövetkező károkozás

következményeiről.

(7) A szünetelés időtartama alatt az üzemben tartó kötelezettsége a szerződés folyamatos díjfizetéssel

történő hatályban tartására nem áll fenn.

(8) A járműnyilvántartásban nem szereplő gépjárművek esetében a szünetelésnek nincs helye.

Kártérítési igények érvényesítése

27. § A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője, a Nemzeti Iroda, a kárrendezési megbízott,

valamint a Kártalanítási Szervezet a gépjármű üzemeltetése során okozott kárt az e törvényben

foglaltak szerint megtéríti.

28. § (1) A károsult kártérítési igényét e törvény alapján, a biztosítási szerződés keretei között a

károkozó gépjármű üzemben tartójának biztosítójával szemben közvetlenül, illetve az e törvényben

meghatározott esetekben a Kártalanítási Számlakezelőjével szemben jogosult érvényesíteni.

(2) A más tagállam területén lakóhellyel (székhellyel) rendelkező károsult keresetet indíthat a

károkozó Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosítójával szemben a lakóhelye

(székhelye) szerinti tagállamban, vagy a baleset bekövetkezésének helye szerinti tagállamban,

amennyiben a baleset a zöldkártyarendszer valamely, a károsult lakóhelyétől (székhelyétől) eltérő

országában következett be.

(3) A biztosítóval szemben támasztott követeléseket a károsult választása szerint a kárképviselővel

szemben is érvényesítheti a biztosítóra kiterjedő joghatállyal.

29. § (1) A biztosítási esemény bekövetkeztekor a baleset részesei a helyszínen kötelesek átadni

egymásnak a személy, a gépjármű  és a biztosítási szerződés azonosításához szükséges – a 46. § (2)

bekezdésének a), b) és d) pontjaiban meghatározott – adatokat, valamint a baleset lényeges

körülményeire vonatkozó információkat. Az így átadott adatok az e törvényben meghatározott

feladatainak ellátása céljából kizárólag a biztosítóhoz, a Nemzeti Irodához, a Kártalanítási Számla

kezelőjéhez, a Kártalanítási Szervezethez, a levelezőhöz, a kárrendezési megbízotthoz, a

kárképviselőhöz, az egészségbiztosítási szervhez, a nyugdíjbiztosítási szervhez továbbíthatók és a

Bit. biztosítási titokra vonatkozó szabályai szerint kezelendők.

(2) A károsult a káreseményt – annak bekövetkeztétől, illetve a tudomásszerzéstől számított – 30

napon belül köteles bejelenteni a biztosítónak. A határidő elmulasztása esetén – kivéve, ha a károsult

bizonyítja, hogy az önhibáján kívül történt – a késedelmes teljesítés jogkövetkezményei a káresemény

bekövetkezése és a káresemény bejelentése közötti időszakra a biztosítóval, a kárrendezési

megbízottal, a levelezővel, a Kártalanítási Számla kezelőjével, a kárképviselővel és a Nemzeti

Irodával szemben nem alkalmazhatók.

30. § (1) A biztosított köteles a káreseményt – a kárrendezéshez szükséges adatok megadásával és a

lényeges körülmények leírásával, valamint a káreseménnyel kapcsolatos hatósági (rendőrségi)

eljárást lefolytató szerv megjelölésével – 5 munkanapon belül a biztosítójánál írásban bejelenteni.

(2) Az érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzemben tartó az (1) bekezdésben

meghatározottakat 5 munkanapon belül köteles a Kártalanítási Számla kezelőjének bejelenteni.

(3) Köteles a biztosított 5 munkanapon belül bejelenteni azt is, ha a káreseménnyel kapcsolatban

ellene peres vagy nemperes eljárás indult. A biztosító jogosult ebben az eljárásban a biztosított

képviseletéről gondoskodni.

(4) Az érvényes biztosítási szerződéssel nem rendelkező üzemben tartó a (3) bekezdésben

meghatározottakat 5 munkanapon belül köteles a Kártalanítási Számla kezelőjének bejelenteni. A

Kártalanítási Számla kezelője jogosult ebben az eljárásban az érvényes biztosítási szerződéssel nem

rendelkező üzemben tartó  képviseletéről gondoskodni.

(5) Külföldön bekövetkezett káresemény bejelentésének határidejét a hazaérkezés időpontjától kell

számítani.

(6) A biztosító, a Nemzeti Iroda, a Kártalanítási Számla kezelője, a kárképviselő és a levelező

kérelmére, a kárrendezési eljárás lefolytatása céljából, az eljáró hatóság tájékoztatást nyújt a

káreseménnyel kapcsolatos eljárás  állásáról, eredményéről, a károsult és a károkozó – 46. § (2)

bekezdésének a) pontjában meghatározott – személyes adatairól, a gépjármű hatósági jelzéséről, a

biztosító megnevezéséről, a biztosítást igazoló okirat számáról, valamint a káreseménnyel

kapcsolatban a konkrét esetre vonatkoztatva a kárigények rendezéséhez szükséges alapvető

adatokról.

31. § A biztosító, ennek kárrendezési megbízottja, levelezője, a kárképviselő, a Kártalanítási Számla

kezelője és a Nemzeti Iroda köteles a kárrendezéshez nélkülözhetetlen dokumentumok beérkezésétől

számított 15 napon belül, de ezek beérkezésének hiányában is legkésőbb a kártérítési igény

benyújtásától számított három hónapon belül a károsultnak:

a) kellően megindokolt kártérítési javaslatot tenni azokban az esetekben, amelyekben a felelősség

nem vitás és a kárt a 13. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, jogcímenként (beleértve a

kamatra vonatkozó tájékoztatást) összegszerűen megállapította, vagy

b) indoklással ellátott választ adni a kárigényben foglalt egyes követelésekre, azokban az esetekben,

amikor a felelősséget nem ismeri el, vagy az nem egyértelmű, vagy a teljes kárt összegszerűen nem

állapította meg.

32. § (1) A biztosító  a kártérítési követelések jogosságát a biztosított felelősségre vonatkozó

nyilatkozatában foglaltak és a rendelkezésre álló tények és adatok összevetése alapján, a biztosított

kártérítési felelősségéhez mérten köteles megállapítani.

(2) A károsult kártérítési követelését elutasító jogerős ítélet hatálya a biztosítottra – a 35. § (1)

bekezdésében meghatározott esetekben az üzemben tartóra és a vezetőre – is kiterjed, ha azt a

károsult és a biztosító, a kárképviselő, a Nemzeti Iroda vagy a Kártalanítási Számla kezelője közötti

perben hozta a bíróság.

(3) A biztosító, a Kártalanítási Számla kezelője egyösszegű pénzbeli kártérítés esetén köteles a

megállapított összeget a kártérítési javaslat elfogadását, vagy a kártérítés jogerős megítélését követő

15 napon belül a károsultnak megfizetni.

Törvényi engedmény

33. § Amennyiben a biztosító, a Nemzeti Iroda vagy a Kártalanítási Számla kezelője a kárt

megtérítette, a megtérített összeg erejéig őt illetik meg azok a jogok, amelyek a biztosítottat – a 35. §

(1) bekezdésében meghatározott esetekben az üzemben tartót és a vezetőt – illették meg a kárért

felelős személlyel szemben.

Visszkereset

34. § (1) A biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a 36. § (6) bekezdésében meghatározott esetben,

illetve fizetésképtelenné vált biztosító helyett eljárva a Kártalanítási Számla kezelője az általa

kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti:

a) attól a vezetőtől, aki a gépjárművet az üzemben tartó vagy az egyébként jogosan használó

engedélye nélkül vezette;

b) a biztosítottól, több biztosított közös károkozása esetén bármelyiküktől, ha akart jogellenesen és

szándékosan okozták;

c) a vezetőtől, ha a gépjárművet alkoholos vagy a vezetési képességre hátrányosan ható szertől

befolyásolt állapotban vezette, illetve bármely biztosítottól, ha a gépjármű vezetését ilyen

személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a vezető alkoholos vagy a vezetési képességre

hátrányosan ható szertől befolyásolt állapotát nem ismerhette fel (alkoholos befolyásoltságnak

tekinthető a 0,8 ezreléket meghaladó  véralkoholszint, illetve a 0,5 mg/l értéket meghaladó légalkohol

szint);

d) a vezetőtől, ha a gépjármű  vezetésére jogosító engedéllyel nem rendelkezett, illetve bármely

biztosítottól, ha a gépjármű  vezetését ilyen személynek adta át, kivéve, ha bizonyítja, hogy a

gépjárművet engedéllyel vezető  esetében a gépjárművezetői engedély meglétét alapos okból

feltételezte;

e) az üzemben tartótól, ha a balesetet a gépjármű súlyosan elhanyagolt műszaki állapota okozta;

f) a vezetőtől, ha a kárt segítségnyújtás elmulasztásával, illetve foglalkozás körében elkövetett

szándékos veszélyeztetéssel okozta;

g) az üzemben tartótól, illetve a vezetőtől, ha a szerződés megkötésekor, a biztosítási esemény

bekövetkezésekor, vagy egyébként terhelő közlési, változásbejelentési, kárbejelentési kötelezettségét

nem teljesítette, oly mértékben, ahogyan ez a fizetési kötelezettséget befolyásolta.

(2) Ha a biztosított az (1) bekezdés c) és d) pontjában, valamint a vezető az f) pontban felsorolt

esetekben köteles a megtérítésre, a teljesített szolgáltatások keretei között egy biztosítási eseménnyel

kapcsolatban a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a Kártalanítási Számla kezelője legfeljebb 1,5

millió Ft-ig érvényesítheti követelését.

(3) Ha az üzemben tartó az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben köteles a megtérítésre, a

teljesített szolgáltatások keretei között egy biztosítási eseménnyel kapcsolatban a biztosító, a Nemzeti

Iroda, valamint a Kártalanítási Számla kezelője legfeljebb 750 ezer Ft-ig érvényesítheti követelését.

(4) Ha az üzemben tartó, illetve a vezető bizonyítja, hogy az (1) bekezdés g) pontjában

meghatározott kötelezettségét nem szándékosan szegte meg, a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a

Kártalanítási Számla kezelője követelését az általa teljesített szolgáltatás keretei között legfeljebb 500

ezer Ft-ig érvényesítheti.

(5) Az elhunyt biztosított örököseivel szemben a biztosító, a Nemzeti Iroda, valamint a Kártalanítási

Számla kezelője nem érvényesíthet megtérítési igényt.

II. Fejezet

A GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS KÜLÖNÖS SZABÁLYAI

A Kártalanítási Számla helytállási kötelezettsége

35. § (1) A károsult a biztosítási kötelezettség ellenére szerződéssel nem rendelkező, vagy ismeretlen

üzemben tartó gépjárműve által vagy az ismeretlen gépjárművel a Magyar Köztársaság területén

okozott, vagy a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt bekövetkezett kárának megtérítése

iránti igényét az e törvényben foglaltak alapján – a 36. §-ban foglalt kivételekkel – a Kártalanítási

Számla kezelőjével szemben is érvényesítheti. A Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (1)

bekezdésében meghatározott összeghatárokig köteles helytállni. A károsult kárát a Kártalanítási

Számla kezelője akkor is köteles megtéríteni, ha a kárt forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból

kivont gépjárművel, továbbá  fizetésképtelenné vált biztosítónál a károkozás időpontjában

szerződéssel rendelkező üzemben tartó gépjárművével okozták.

(2) Ha biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartó magyarországi telephelyű  gépjárművével

más tagállam területén kárt okoz, vagy ha a károkozó gépjármű rendeltetés helye szerinti tagállama a

Magyar Köztársaság, a Kártalanítási Számla kezelője a 13. § (2) bekezdésében meghatározott

mértékig megtéríti a károsult kárát, vagy a külföldi nemzeti iroda, illetve tagja, a tagállam

kártalanítási szervezete, vagy garanciaalapja vissza követelési igényét. Nem tagállam területén

okozott károk esetében a Kártalanítási Számla kezelőjét e kötelezettség a nemzeti irodák közötti ez

irányú megállapodás alapján terheli.

(3) A Kártalanítási Számla kezelője a biztosítók bármelyikét megbízhatja a károk rendezésével és

perbeli képviselete ellátásával.

36. § (1) A Kártalanítási Számla kezelője kizárólag olyan mértékben köteles helytállni, amilyen

mértékben a károsult a kárának megtérítését a társadalombiztosítás vagy vagyon- és

felelősségbiztosítás alapján nem követelheti.

(2) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési

követeléseket a Kártalanítási Számla nem fedezi.

(3) A Kártalanítási Számla kezelőjének kártalanítási kötelezettsége nem terjed ki az ismeretlen

gépjárművel a károsult gépjárműben, az útban, az út tartozékát képező közlekedési műtárgyakban, az

elektromos és a hírközlési berendezésekben és egyéb közművekben, ezek tartozékaiban, valamint a

reklámhordozó eszközökben okozott károkra.

(4) Ha az ismeretlen gépjárművel okozott baleset halállal vagy súlyos személyi sérüléssel jár, a

Kártalanítási Számla kezelője megtéríti a károsult gépjárműben okozott károkat is.

(5) A károsult – a kár bekövetkeztétől számított – 3 0 napon belül köteles bejelenteni az ismeretlen

gépjármű által okozott káreseményt a Kártalanítási Számla kezelőjének. Ha a károsult a bejelentési

kötelezettségének önhibájából nem tesz eleget, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenné

válnak, a Kártalanítási Számla kezelőjének fizetési kötelezettsége nem áll fenn.

(6) Ha a Kártalanítási Számlakezelője és a biztosító között vitás az, hogy ki köteles a vétlen károsult

kárát megtéríteni, a kártérítés  összegét a Kártalanítási Számla kezelője megelőlegezi, és utólag a

károkozó biztosítójával elszámol. A Kártalanítási Számla kezelője előlegezi meg a kártérítés  összegét

abban az esetben is, ha a biztosítók között vitás az, hogy ki köteles a vétlen károsult kárát

megtéríteni.

(7) A harmadik országbeli károsult kárát a Kártalanítási Számla kezelője kizárólag akkor téríti meg,

ha a károsult országában magyar állampolgár részére a baleset időpontjában hasonló esetben

kártalanítás jár.

(8) A 34. §-ban meghatározottaktól függetlenül a Kártalanítási Számla kezelője a károsult

követelésének kielégítésével kapcsolatban felmerült összes ráfordítása és – átalányösszegben is

megállapítható – költsége megtérítését követelheti:

a) egyetemlegesen a biztosítási fedezettel nem rendelkező üzemben tartótól és attól a vezetőtől, aki a

gépjárművet az üzemben tartó  engedélye nélkül vagy a biztosítási fedezet hiányának tudatában

vezette;

b) egyetemlegesen a forgalomba nem helyezett vagy a forgalomból kivont gépjármű üzemben

tartójától és vezetőjétől;

c) az ismeretlen üzemben tartó  gépjárművének vezetőjétől;

d) az ismeretlen gépjármű vezetőjétől, amennyiben ennek személye ismert és a károkozásért felelős;

e) az üzemben tartótól, ha a káresemény a 26. §-ban meghatározott szünetelés ideje alatt következik

be.

(9) A Kártalanítási Számla kezelője e törvény alapján feladatainak ellátása, illetve őt megillető

igényének érvényesítése érdekében pert indíthat.

(10) A Kártalanítási Számla kezelője nem érvényesíthet megtérítési igényt az elhunyt üzemben tartó,

illetve vezető örököseivel szemben.

A kárrendezési megbízott

37. § (1) A Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosító a (2) bekezdésben

meghatározott feladatok ellátására kárrendezési megbízottat jelöl ki.

(2) Ha a zöldkártyarendszer valamely, a károsult lakóhelyétől (székhelyétől) eltérő országában

magyarországi telephelyű gépjármű  üzemeltetésével kárt okoznak, és a károkozónak a Magyar

Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosítójával szemben a más tagállam területén

lakóhellyel (székhellyel) rendelkező  károsultnak e károk miatt kártérítési igénye keletkezik, a

károsult kártérítési igényét lakóhelye (székhelye) szerinti tagállam területén a károkozó  biztosítója

által kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. A károsult igényét választása szerint a

károkozóval vagy a károkozó  biztosítójával szemben közvetlenül is érvényesítheti.

(3) A Magyar Köztársaság területén székhellyel rendelkező biztosító kárrendezési megbízottja a

kártérítési igényekkel kapcsolatban köteles összegyűjteni a kárigények rendezéséhez szükséges

valamennyi információt, és köteles a kárrendezés elintézéséhez szükséges minden intézkedést

megtenni, valamint a kárrendezési eljárást a károsult lakóhelye, illetve székhelye szerinti tagállam

hivatalos nyelvén lefolytatni.

(4) Ha a Magyar Köztársaság területén kívül – a zöld-kártyarendszer valamely országában más

tagállam területén telephellyel rendelkező gépjármű (nem magyarországi telephelyű  gépjármű)

üzemeltetésével kárt okoznak, és a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel (székhellyel)

rendelkező károsultnak e károk miatt a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítójával szemben

kártérítési igénye keletkezik (“szenvedett kár”), kártérítési igényét a károkozó  gépjárműfelelősségbiztosítója

által Magyarországra kijelölt kárrendezési megbízottjához is benyújthatja. A

károsult igényét választása szerint a károkozóval vagy a károkozó gépjármű-felelősségbiztosítójával

szemben közvetlenül is érvényesítheti.

A kárképviselő

38. § (1) A Magyar Köztársaság területén székhellyel vagy fiókteleppel nem rendelkező biztosító

gépjármű-felelősségbiztosítást határon átnyúló szolgáltatás keretében a Magyar Köztársaság területén

csak akkor nyújthat, ha a tevékenység folytatásához kárképviselőt bízott meg.

(2) A kárképviselőnek a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel vagy székhellyel kell

rendelkeznie.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítónak a kárképviselővel kapcsolatos adatokat, annak

kijelölését, illetve az adataiban, valamint a személyében bekövetkezett változásokat 8 napon belül a

Felügyeletnek be kell jelentenie.

(4) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítók által kijelölt kárképviselők listáját és a

kárképviselők adataiban bekövetkezett változásokat a Felügyelet internetes honlapján folyamatosan,

negyedévente pedig a Pénzügyi Közlönyben is közzéteszi.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott biztosítónak határon átnyúló szolgáltatás esetén a

tevékenység megkezdése előtt 30 nappal a szerződésre vonatkozó magyar nyelvű dokumentumokat –

ideértve a szerződési feltételeket is – a Felügyelet részére be kell nyújtani.

A Kártalanítási Szervezet

39. § (1) A Kártalanítási Szervezet a (2) bekezdésben rögzített esetekben köteles a 37. § (4)

bekezdése szerinti biztosító helytállási kötelezettségéhez igazodó mértékben – helyette is –

szolgáltatást nyújtani.

(2) A károsult kártérítési igényét a Kártalanítási Szervezettel szemben csak akkor érvényesítheti, ha

a) a balesetet okozó gépjármű  37. § (4) bekezdése szerinti biztosítója vagy ennek kárrendezési

megbízottja a károsult kárigényének benyújtását követő három hónap elteltével sem adott a kárigénybejelentésben

előterjesztettekre a 31. §-ban szabályozottaknak megfelelő választ,

b) a 37. § (4) bekezdése szerinti biztosító nem nevezett ki kárrendezési megbízottat, kivéve, ha a

károsult igényét közvetlenül a biztosítónál terjesztette elő, és az három hónapon belül a kártérítési

igényre indokolt választ vagy indokolt kártérítési javaslatot adott, vagy

c) a gépjármű vagy a 37. § (4) bekezdése szerinti biztosító a balesetet követő két hónap elteltével

sem volt azonosítható.

(3) A követelést a (2) bekezdés szerinti határidők elteltét követő két hónapon belül, a (2) bekezdés

b) pontjában szereplő esetben attól az időponttól számítva kell érvényesíteni, amint arról a károsult

tudomást szerzett, vagy tudomást szerezhetett volna arról, hogy kárrendezési megbízott kijelölésére

nem került sor.

(4) Az (1) bekezdés szerinti igény megszűnik, ha a károsult a 37. § (4) bekezdése szerinti

biztosítóval szemben közvetlenül bíróság előtt lépett fel, vagy ha a biztosító vagy kárrendezési

megbízottja teljesíti kötelezettségeit.

(5) A károsult a Kártalanítási Szervezettel szemben a bíróságtól annak megállapítását kérheti, hogy a

Kártalanítási Szervezet helytállási kötelezettségének feltételei fennállnak és a követelés még nem

szűnt meg.

(6) A vagyon- és felelősségbiztosításból, valamint a társadalombiztosításból eredő megtérítési

követeléseket a Kártalanítási Szervezet nem fedezi.

40. § (1) A Kártalanítási Szervezet a károsult igénybejelentésének kézhezvételét követően

haladéktalanul értesíti a károkozó  37. § (4) bekezdése szerinti biztosítóját vagy ennek kárrendezési

megbízottját. Ha ezek nem teljesítették e törvény szerinti kötelezettségüket, haladéktalanul értesíti a

37. § (4) bekezdése szerinti biztosító székhely szerinti tagállamának kártalanítási szervezetét. A

Kártalanítási Szervezet haladéktalanul értesíti a károkozót arról a körülményről, hogy a károsult

igénybejelentését követő  két hónapon belül teljesítési kötelezettségének megállapítása céljából

intézkedni fog.

(2) A megtérítés folytán a károsultat a károkozóval és biztosítójával szemben megillető követelés a

Kártalanítási Szervezetre száll át.

(3) A Kártalanítási Szervezet a károsultnak nyújtott kártalanítás mértékéig megtérítésre jogosult a 37.

§ (4) bekezdése szerinti biztosító székhely szerinti tagállamának kártalanítási szervezetével szemben.

(4) A Kártalanítási Szervezet a többi tagállam kártalanítási szervezete által nyújtott kártalanítás

megtérítésére köteles a magyar jogszabályok rendelkezéseinek megfelelően, ha a biztosítási

szerződést a 37. § (2) bekezdése szerinti biztosítóval kötötték.

(5) A Kártalanítási Szervezet a megtérítési igényét a 39. § (2) bekezdésének c) pontjában

meghatározott esetben a gépjármű  telephely szerinti országának kártalanítási számlájával szemben

érvényesítheti.

(6) A kártalanítási szervezetek és garanciaalapok egymással szembeni megtérítési követelésének

érvényesítési rendjére nézve az e szervezetek közötti megállapodások irányadók.

Külföldi telephelyű gépjárművekre vonatkozó rendelkezések

41. § A külföldi telephelyű  gépjármű a Magyar Köztársaság területére harmadik ország, valamint a

Rendszámegyezményhez nem csatlakozott tagállam területéről csak akkor léphet be, illetve a Magyar

Köztársaság területén akkor vehet részt a forgalomban, ha

a) üzemben tartója (vezetője) érvényes gépjármű-felelősségbiztosítási fedezetet igazoló nemzetközi

igazolvánnyal rendelkezik, vagy

b) a gépjármű olyan ország hatósági jelzéseit és országjelét viseli, amely a Rendszámegyezmény

részese.

42. § (1) Ha a külföldi telephelyű  gépjármű üzemben tartója (vezetője) az érvényes gépjárműfelelősségbiztosítási

fedezetet fennállását a 41. §-ban meghatározott módon nem igazolja, a Magyar

Köztársaság területére való  belépéskor köteles az e törvény szerinti biztosítóval, vagy biztosítók e

célra létrehozott csoportjával határozott időre szóló szerződést (határbiztosítást) kötni, azt a

tartózkodás idején folyamatosan fenntartani, s az ezt tanúsító okiratot magánál tartani. E szerződésre

a magyar jogot kell alkalmazni és fedezetet kell nyújtania a tagállamok területén okozott károkra.

(2) Az (1) bekezdés szerinti okiratra (határbiztosítás) nincs szükség olyan gépjárművek esetében,

amelyeknek telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott országban van, vagy ha a forgalmi

engedélyre nem kötelezett gépjármű  állandó telephelye a Rendszámegyezményhez csatlakozott

országban van.

(3) Az (1) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni a Magyar Köztársaság területén állomásozó

vagy áthaladó külföldi katonai gépjárművek esetében, ha azok vonatkozásában nemzetközi

egyezmény, illetve jogszabály e törvénytől eltérő szabályokat állapít meg.

(4) A külföldi telephelyű gépjárművek Magyar Köztársaság területére történő belépésekor a

vámhatóság ellenőrzi a 41. §-ban foglaltak fennállását.

(5) A (2) bekezdés szerinti gépjárművek esetében abban az esetben végezhetnek a jogszabályokban a

biztosítás ellenőrzésére feljogosított szervek a biztosításra vonatkozó ellenőrzést, ha az nem

rendszeres és nem megkülönböztető  jellegű, és olyan ellenőrzés részeként végzik, amely nem

kizárólag a biztosítás ellenőrzésére irányul.

Nemzeti Iroda

43. § (1) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak

kárt, a kártérítési igényt- a 13. § (1) bekezdésében meghatározott értékhatárt figyelembe véve – a

Nemzeti Irodával szemben is lehet érvényesíteni. A Nemzeti Iroda a károk rendezésével és perbeli

képviselete ellátásával bármelyik biztosítót, illetve annak jogi képviselőjét megbízhatja. Ha a

károkozó gépjármű-felelősségbiztosítója- a Nemzeti Iroda hozzájárulásával – a biztosítottjai által a

Magyar Köztársaság területén okozott károk rendezésére a levelezővel megállapodást kötött, a károk

rendezését és a Nemzeti Iroda perbeli képviselete ellátását- a Nemzeti Iroda ellentétes rendelkezése

hiányában – e levelező, illetőleg képviselője végzi.

(2) A Nemzeti Iroda ellátja a Kártalanítási Szervezet és az Információs Központ e jogszabályban

meghatározott feladatait.

(3) Ha a Magyar Köztársaság területén külföldi telephelyű gépjármű üzemeltetésével okoztak kárt és

a külföldi károsult szokásos tartózkodási helye nem valamely tagállam területén van, a külföldi

károsult a Nemzeti Irodával szemben az (1) bekezdés alapján kártérítési igényt kizárólag abban az

esetben érvényesíthet, ha országában a baleset időpontjában a magyar károsultat hasonló jog illette

meg.

(4) A Nemzeti Iroda haladéktalanul tájékoztatja a Felügyeletet, ha

a) a zöldkártyarendszerben részes azon országok tekintetében, melyek nemzeti irodájával a Nemzeti

Iroda (a többi tagállammal egyezően) kétoldalú megállapodást kötött,

b) a Rendszámegyezményhez csatlakozott országok tekintetében,

c) azon országok tekintetében, melyek nemzeti irodájával a Nemzeti Iroda egyoldalú elismerésről

külön megállapodást kötött,

változás következik be.

(5) A Felügyelet a (4) bekezdésben meghatározott kategóriák szerinti országok listájáról minden év

január 15-éig tájékoztatót jelentet meg, valamint változás esetén az aktuális listát a tájékoztatás

kézhezvételétől számított 15 napon belül a Magyar Közlönyben közzéteszi, és egyben gondoskodik

róla, hogy ezen információk a honlapján folyamatosan elérhetőek legyenek.

(6) Az Európai Bizottság – a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség

ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló 1972. április 24-i, 72/166/EGK tanácsi

irányelv 2. cikk (2) bekezdése alapján – a csatlakozással kapcsolatosan a Hivatalos Lapban közzétett

határozatában megjelölt időponttól kell az országot a Rendszámegyezményhez csatlakozott

országnak tekinteni.

HARMADIK RÉSZ

KÖZPONTI FELADATOK

III. Fejezet

ELLENŐRZÉS ÉS NYILVÁNTARTÁS

A biztosítási fedezet fennállásának igazolása

44. § Gépjárművet forgalomba helyezni, a forgalmi engedélybe üzemben tartóval kapcsolatos

bejegyzést tenni, ideiglenes forgalomban tartási engedélyt kiadni, azt meghosszabbítani, a gépjármű

hatósági jelzését (rendszámtábláját) cserélni, a gépjármű időszakos vizsgálatát elvégezni abban az

esetben lehet, ha az e törvény szerinti biztosítási kötelezettségnek eleget tettek.

45. § (1) A gépjármű  üzemben tartója vagy vezetője köteles a jogszabályok által meghatározott

esetekben a biztosítási fedezet fennállását tanúsító – külön rendeletben meghatározott –

igazolóeszközt az ellenőrzésre jogosult hatóságnak átadni.

(2) Ha a járműnyilvántartás  és a kötvénynyilvántartás kötvénynyilvántartó szerv általi negyedéves

összevetésével, vagy az ellenőrzésre jogosult hatóság eljárása során megállapítást nyer, hogy a

gépjárműre nincs érvényes biztosítási fedezet, a kötvénynyilvántartó szerv, illetve a hatóság  értesítése

alapján az üzemben tartó lakóhelye (székhelye) szerinti illetékes jegyző haladéktalanul felhívja az

üzemben tartót a biztosítási fedezet fennállásának igazolására. Ha ezen igazolás a külön rendeletben

meghatározott adattartalommal kiállított biztosítást igazoló okirattal történik, ahhoz az adott

biztosítási időszakra vonatkozó  valamennyi készpénz-átutalási megbízás feladóvevénye (csekk) vagy

díjfizetést igazoló bizonylat bemutatása szükséges.

(3) Ha az üzemben tartó a (2) bekezdés szerinti felhívás kézhezvételétől számított 8 napon belül a

külön rendeletben meghatározott igazolóeszközök valamelyikével nem igazolja a biztosítási fedezet

fennállását, a jegyző fellebbezési jogra tekintet nélkül, a külön jogszabályban meghatározott módon a

gépjárművet kivonja a forgalomból  és egyidejűleg gondoskodik a kivonás tényének

járműnyilvántartásba történő  bejegyzéséről. Törölni kell a járműnyilvántartásból a forgalomból való

kivonásra vonatkozó döntés alapján tett bejegyzést, ha a jegyző a döntést visszavonta, a másodfokú

hatóság, a felügyeleti szerv vagy a bíróság a döntés végrehajtását felfüggesztette vagy a döntést

megsemmisítette.

(4) A Magyar Honvédség által üzemben tartott gépjárművek biztosítási fedezetének igazolására a

Magyar Honvédség nevére kiállított forgalmi engedély szolgál.

Kötvénynyilvántartás

46. § (1) A kötvénynyilvántartó  szerv a biztosítási fedezet meglétének ellenőrzése, a káresettel

kapcsolatos igények, megtérítési követelések érvényesítéséhez szükséges adatok szolgáltatása, a

gépjárművekkel kapcsolatban e törvényben előírt feladatok ellátása céljából nyilvántartást vezet a

járműnyilvántartásban szereplő  gépjárművekre megkötött biztosítás igazoló okirataiban szereplő

adatokról és a kockázatviselésnek a (2) bekezdés e) pontjában meghatározott adatairól

(kötvénynyilvántartás).

(2) A kötvénynyilvántartás tartalmazza a szerződő üzemben tartó, a gépjármű és a szerződés alább

felsorolt adatait:

a) a szerződő üzemben tartó  nevét (jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező  szervezet

megnevezését, továbbá cégjegyzékszámát, illetve nyilvántartási számát), születési helyét, születési

idejét, anyja nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét);

b) a gépjármű hatósági jelzését (rendszámát) és alvázszámát;

c) rendszámváltozás esetén annak időpontját és a korábbi rendszámot;

d) a biztosító nevét, a biztosítást igazoló okirat számát;

e) a kockázatviselés – ha a biztosítás szünetelés idején jön létre, úgy a biztosítási időszak – kezdetének

időpontját, megszűnése esetén annak dátumát és a megszűnés okát.

(3) A kötvénynyilvántartó  szerv a (2) bekezdésben felsorolt adatokat a biztosítási jogviszony

megszűnését követő 7 évig kezeli.

47. § (1) A kötvénynyilvántartásból adatot igényelhet:

a) a 46. § (2) bekezdésének b), c) és e) pontjaiban foglalt adatok tekintetében – az e törvényben

meghatározott feladatai ellátásához- a biztosító, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés

időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

b) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a biztosítással nem rendelkező vagy

ismeretlen üzemben tartó gépjárműve által, valamint az ismeretlen gépjárművel okozott károk

megtérítése céljából – a Kártalanítási Számlakezelője, az adatigénylés időpontja szerinti és a

káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;

c) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – az e törvényben meghatározott

koordinációs, kárrendezési és elszámolási feladatok ellátása céljából – a Nemzeti Iroda, a káresemény

időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;

d) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a károk kezelése és rendezése céljából – a

levelező, a káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;

e) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – a kárigények érvényesítése érdekében

adatok köziése

és e törvényben meghatározott egyéb feladatok ellátása céljából – az Információs Központ, a

káresemény időpontja szerinti adatokra vonatkozóan;

f) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott pénzügyi

felügyeleti, ellenőrzési eljárások lefolytatása céljából – a Felügyelet, az adatigénylés időpontja

szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra

vonatkozóan;

g) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott

igazságszolgáltatási eljárások lefolytatása céljából – a bíróság, az adatigénylés időpontja szerinti és az

adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

h) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás

lefolytatása vagy büntetőjogi szankció  végrehajtása, törvényességi felügyeleti eljárásának lefolytatása

céljából – az ügyészség, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző,

egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

i) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás

lefolytatása vagy büntetőjogi szankció  végrehajtása céljából – a nyomozó hatóság, az adatigénylés

időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti

adatokra vonatkozóan;

j) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – nemzetbiztonsági védelem, felderítés vagy

elhárítás, információszerzés, illetve a nemzetbiztonsági vagy iparbiztonsági ellenőrzés céljából – a

nemzetbiztonsági szolgálatok, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját

megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

k) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott szabálysértési

hatósági eljárások lefolytatása, illetve közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos eljárások

lefolytatása céljából – a rendőrség, az adatigénylés időpontja szerinti és az adatigénylés időpontját

megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

l) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos

eljárások lefolytatása céljából – a közlekedési igazgatási hatóság, az adatigénylés időpontja szerinti és

az adatigénylés időpontját megelőző, egy meghatározott időpont szerinti adatokra vonatkozóan;

m) a 46. § (2) bekezdésében foglalt adatok tekintetében – az Egészségbiztosítási Alapot, illetve a

Nyugdíjbiztosítási Alapot megillető  megtérítési követelések érvényesítése céljából – az

egészségbiztosítási szerv és a nyugdíjbiztosítási szerv, a káresemény időpontja szerinti adatokra

vonatkozóan;

n) a 46. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt adatok tekintetében – jogának vagy jogos érdekének

érvényesítése céljából, indokolt körben – bármely természetes személy, illetve jogi személy és jogi

személyiséggel nem rendelkező  szervezet a felhasználás céljának és jogalapjának igazolása mellett.

(2) A kötvénynyilvántartó  szerv az (1) bekezdés a)-e) és m) pontjában szereplő adatigénylők részére

az adatszolgáltatást elektronikus úton – a kötvénynyilvántartó szerv és az adatigénylő  közötti

számítógépes kommunikációs kapcsolat segítségével – teljesíti.

(3) Az (1) bekezdés n) pontjában szereplő adatigénylő az adatszolgáltatásért a mindenkori általános

tételű eljárási illetéknek megfelelő összegű díjat köteles fizetni a kötvénynyilvántartó  szerv részére.

(4) Az (1) bekezdésben foglalt információk szolgáltatásáért, az ehhez szükséges számítógépes

nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszer folyamatos működtetéséért és az adatigénylésért a

biztosítók kötelesek a kötvénynyilvántartó  szervnek díjat fizetni. Díjként a biztosítók a

magyarországi telephelyű gépjárművek kötelező gépjármű-felelősségbiztosításából származó

negyedévi díjbevételük 0,5%-át kötelesek a tárgynegyedévet követő hónap utolsó napjáig a

kötvénynyilvántartó szerv részére átutalni.

(5) Az (1) bekezdés b)-m) pontjaiban meghatározott adatigénylők részére történő adatszolgáltatás

díjmentes.

48. § (1) A kötvénynyilvántartó  szerv negyedévenként köteles a járműnyilvántartás és a

kötvénynyilvántartás összevetésével ellenőrizni a biztosítási szerződések érvényességét és

összeállítani az érvényes szerződéssel nem rendelkező üzemben tartók adatait tartalmazó listát, majd

a 45. § (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárás lefolytatása érdekében az üzemben tartó

lakóhelye (székhelye, telephelye) szerinti illetékes jegyző részére továbbítani.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározottak szerinti összekapcsolás útján létrejött adatállomány más

célra nem használható fel és azt az eljárási feladatok elvégzése után 90 nappal törölni kell.

49. § A biztosító a szerződés létrejöttétől, illetve megszűnésétől, továbbá a biztosítást igazoló okirat

adataiban bekövetkező egyéb – a kötvénynyilvántartás adattartalmát képező – változás időpontjától

számított 15 napon belül köteles a kötvénynyilvántartó szervet informatikai rendszerén keresztül

értesíteni – a 46. § (2) bekezdésében megjelölt adatok feltüntetésével – a biztosítási szerződés

megkötéséről, illetve megszűnéséről, valamint az adatokban bekövetkező egyéb változásokról.

50. § (1) A kötvénynyilvántartásban kezelt személyes adatok tekintetében az adatkezelő a

kötvénynyilvántartó szerv.

(2) A kötvénynyilvántartásból nem vagy csak részlegesen szolgáltatható adat, ha az arra jogosult az

adatszolgáltatást az állam külső  és belső biztonsága, így különösen honvédelmi, nemzetbiztonsági,

bűnmegelőzési, bűnüldözési érdekből törvény rendelkezése alapján korlátozta vagy megtiltotta. A

korlátozásról, tiltásról, illetve azok feloldásáról a nyilvántartó szervet értesíteni kell.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az érintett személy a személyes

adatainak kezeléséről kér tájékoztatást. Abban az esetben, ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság,

ügyészség vagy nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat, vagy külön törvény szerint titkos

információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése ezt – bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy

nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással – kifejezetten tartalmazza, a kötvénynyilvántartó szerv nem

tájékoztathatja az érintettet a személyes adataival kapcsolatos adattovábbításról.

Kártörténeti nyilvántartás

51. § (1) Az e törvény szerinti biztosítók a szerződéskötésre kötelezettek veszélyközössége terheinek

megfelelő elosztása érdekében, a szerződések díjának kockázatarányos megállapítása érdekében a

kártörténeti adatok felhasználása, a kárrendezéssel kapcsolatos feladatok ellátása, továbbá  a

kártörténeti igazolások kiadása céljából kártörténeti nyilvántartást (a továbbiakban: kárnyilvántartás)

hoznak létre.

(2) A kárnyilvántartással kapcsolatos feladatokat a kárnyilvántartó szerv látja el.

(3) A kárnyilvántartó szerv nyilvántartást vezet a kötvénynyilvántartásban szereplő  biztosítási

szerződések vonatkozásában a kármentes időszakokról, a szerződő üzemben tartókról és a 36. § (8)

bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott üzemben tartókról, továbbá a hozzájuk

kapcsolódó kártérítési kötelezettséget kiváltó káreseményekről, a kártérítésre kötelezett

személyekről, a kártérítési kötelezettség ismertté válásáról, a kárösszeg károkozó üzemben tartó által

történt visszafizetéséről, az ezekhez kapcsolódó események dátumairól.

(4) A kárnyilvántartás tartalmazza az üzemben tartó, a gépjármű, a szerződés és a káresemény alább

felsorolt adatait:

a) a szerződő üzemben tartó, illetve a 36. § (8) bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott

üzemben tartó nevét (jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet

megnevezését, továbbá cégjegyzékszámát, illetve nyilvántartási számát), születési helyét, születési

idejét, anyja nevét és lakcímét (székhelyét, telephelyét);

b) a gépjármű hatósági jelzését (rendszámát) és alvázszámát, típusát, kategóriáját;

c) rendszámváltozás esetén annak időpontját és a korábbi rendszámot;

d) a biztosító nevét, a biztosítást igazoló okirat számát;

e) a biztosítási időszak kezdő  és záró időpontját, továbbá a kockázatviselés kezdetének időpontját,

megszűnésének dátumát és a megszűnés okát;

f) a káresemény dátumát;

g) a kártérítés kötelezettjét, a kötelezettség ismertté válásának dátumát (az első  kárkifizetés, vagy a

biztosítóval szemben hozott jogerős  ítélet dátuma);

h) a kifizetett kárösszeg meghatározott szabályok szerinti visszafizetésének tényét és dátumát;

i) a bonus-malus osztályt.

(5) A 36. § (8) bekezdésének a), b) és e) pontjában meghatározott üzemben tartó esetében a

káresemény kapcsán a (4) bekezdés a)-b) és f)-h) pontjaiban meghatározott adatok kerülnek

nyilvántartásra.

(6) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdésben felsorolt adatokat egy üzemben tartó vonatkozásában

az utolsó biztosítási szerződéssel kapcsolatos bármely adat keletkezését követő 7 évig kezeli.

(7) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdésben felsorolt adatokat a 36. § (8) bekezdésének a), b) és

e) pontjában meghatározott üzemben tartót illetően a káresetre vonatkozó utolsó adat keletkezését

követő 7 év elteltével törli, amennyiben a nyilvántartásban ezen üzemben tartóval kapcsolatban, ezen

időtartam alatt a (6) bekezdés szerint adat nem keletkezik.

(8) A kárnyilvántartó szerv a (4) bekezdés f)-h) pontjaiban felsorolt adatokat azok keletkezésétől

számított 30 év elteltével törli.

(9) A kárnyilvántartó szerv kérelemre köteles átadni vagy hozzáférhetővé tenni:

a) a (4) bekezdésben meghatározott adatokat – az e törvényben meghatározott feladatai ellátásához –

az üzemben tartóval szerződést kötő biztosító;

b) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – a károk kezelése és rendezése céljából – a

Kártalanítási Számla kezelője, a levelező;

c) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott pénzügyi felügyeleti,

ellenőrzési feladatok ellátása céljából – a Felügyelet;

d) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott igazságszolgáltatási

feladatok ellátása céljából – a bíróság;

e) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás

lefolytatása vagy büntetőjogi szankció  végrehajtása, törvényességi felügyeleti eljárásának lefolytatása

céljából – az ügyészség;

f) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – bűncselekmények felderítése, büntetőeljárás

lefolytatása vagy büntetőjogi szankció  végrehajtása céljából – a nyomozó hatóság;

g) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – nemzetbiztonsági védelem, felderítés vagy

elhárítás, információszerzés, illetve a nemzetbiztonsági vagy iparbiztonsági ellenőrzés céljából – a

nemzetbiztonsági szolgálatok;

h) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – törvényben meghatározott szabálysértési hatósági

eljárások lefolytatása, illetve közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos eljárások lefolytatása

céljából – a rendőrség;

i) a (4) bekezdésben foglalt adatok tekintetében – közúti közlekedési feladatokkal kapcsolatos

eljárások lefolytatása céljából – a közlekedési igazgatási hatóság részére.

52. § (1) A biztosító  a szerződés megkötését és megszűnését, a határozatlan tartamú szerződés

megújítását (biztosítási időszakok kezdő napját), továbbá a szüneteléssel, illetve a káreseménnyel

kapcsolatos adatok keletkezését követő  15 napon belül köteles a kárnyilvántartó szervet informatikai

rendszerén keresztül értesíteni az 51. § (4) bekezdésében megjelölt adatokról.

(2) A biztosító köteles a hozott kárelőzményi igazolásban szereplő – az 51. § (3)-(4) bekezdéseiben

foglaltakkal összemérhető – adatokat az (1) bekezdésnek megfelelő módon a kárnyilvántartó szerv

részére továbbítani.

(3) A Kártalanítási Számla kezelője az adatok keletkezését követően 15 napon belül köteles a

kárnyilvántartó szervet informatikai rendszerén keresztül értesíteni az 51. § (5) bekezdésében

meghatározott adatokról.

(4) A kárnyilvántartó szerv a biztosító által a részére megküldött, az üzemben tartó  természetes

személy természetes személyazonosító  adatait (név, születési hely, születési idő, anyja neve) és

lakcímét azonosítás céljából elektronikus úton megküldi a személyiadat- és lakcímnyilvántartó  szerv

részére. A sikeres azonosítást követően a személyiadat- és lakcímnyilvántartó kapcsolati kódot képez,

amelyet azonosítás céljából megküld a kárnyilvántartó szerv részére.

(5) A személyiadat- és lakcímnyilvántartó  szerv az azonosított természetes személy adatainak a

személyiadat- és lakcímnyilvántartásban bekövetkezett változásairól a (4) bekezdésben

meghatározott kapcsolati kódon értesíti a kárnyilvántartó szervet.

53. § (1) A nyilvántartással érintett személyes adatok tekintetében az adatkezelő az Információs

Központ.

(2) A kártörténeti nyilvántartásból nem vagy csak részlegesen szolgáltatható adat, ha az arra jogosult

az adatszolgáltatást az állam külső  és belső biztonsága, így különösen honvédelmi, nemzetbiztonsági,

bűnmegelőzési, bűnüldözési érdekből törvény rendelkezése alapján korlátozta vagy megtiltotta. A

korlátozásról, tiltásról, illetve azok feloldásáról a nyilvántartó szervet értesíteni kell.

(3) A (2) bekezdésben foglaltakat nem lehet alkalmazni, ha az érintett személy a személyes

adatainak kezeléséről kér tájékoztatást. Abban az esetben, ha a büntetőeljárásban eljáró bíróság,

ügyészség vagy nyomozó hatóság, a nemzetbiztonsági szolgálat, vagy külön törvény szerint titkos

információgyűjtésre felhatalmazott szerv adatigénylése ezt – bűnüldözési, bűnmegelőzési vagy

nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással – kifejezetten tartalmazza, a kárnyilvántartó szerv nem

tájékoztathatja az érintettet a személyes adataival kapcsolatos adattovábbításról.

Az Információs Központ feladatai

54. § (1) Az e törvény szerinti biztosítók Információs Központot működtetnek.

(2) Az Információs Központ a károsult, vagy bármely tagállam – illetve erre irányuló együttműködési

szerződés alapján harmadik ország – információs központja kérésére haladéktalanul tájékoztatást ad a

következő adatokról:

a) a károkozó biztosítójának neve, címe és egyéb elérhetőségi adatai;

b) a biztosítást igazoló okirat száma;

c) a biztosítónak a károsult lakóhelye szerinti országban lévő kárrendezési megbízottjának neve és

címe;

d) a károkozó gépjármű  üzemben tartójának vagy tulajdonosának neve és címe, amennyiben a

károsultnak jogos érdeke fűződik ezen adatok megszerzéséhez.

(3) Az Információs Központ együttműködik a más tagállamokban működő információs központokkal

annak érdekében, hogy a károsult a (2) bekezdésben foglalt adatokat a balesetet követő 7 év során

a) a károkozó lakóhelye szerinti tagállam információs központjától;

b) a gépjármű telephelye szerinti tagállamának információs központjától;

c) a baleset helyszíne szerinti tagállam információs központjától

késedelem nélkül megkapja.

(4) A biztosítóra és a szerződésre vonatkozó adatokat a káresemény időpontjára vonatkozóan, míg a

kárrendezési megbízottra vonatkozóan a megkeresésre adandó válasz időpontjában aktuális adatokat

kell közölni. Ha a kért adatokat az információs központok közötti megállapodásban kikötött

időpontig az Információs Központ bármely okból nem tudja megadni, ezt a körülményt az ok

megjelölésével legkésőbb a határidő  lejártakor köteles közölni a megkeresővel.

(5) Ha a káreseményben részes gépjármű  a káresemény időpontjában érvényes biztosítási fedezettel

nem rendelkezett, az Információs Központ ezt a körülményt és a Kártalanítási Számla kezelőjének

adatait a megkeresővel közli.

(6) Az e törvényben szabályozott adatigénylések teljesítése során az Információs Központ jogosult

személyes adatot továbbítani a tagállamok, illetve egyéb olyan államok területére, amelyek a magyar

jog szabályainak megfelelő szintű  védelmet biztosító adatvédelmi szabályozással rendelkeznek.

(7) Az Információs Központ a biztosítók kárrendezési megbízottainak adatait, illetve az azokban

bekövetkezett változásokat haladéktalanul köteles közölni a többi tagállam információs

központjaival, illetve erre irányuló  együttműködési szerződés esetén harmadik ország információs

központjával. Az adatok helytállóságáért a kárrendezési megbízottat jelölő biztosító a felelős. A

kárrendezési megbízottak jegyzékét az interneten a MABISZ honlapján keresztül is elérhetővé kell

tenni.

55. § A kárnyilvántartó  szerv feladatait az Információs Központ látja el.

IV. Fejezet

A MABISZ ÁLTAL A KÖTELEZŐ GÉPJÁRMŰ-FELELŐSSÉGBIZTOSÍTÁS

RENDSZERÉBEN ELLÁTOTT FELADATOK

56. § (1) A Nemzeti Iroda feladatait és a Kártalanítási Számla kezelését a MABISZ látja el.

(2) Az Információs Központ, a Nemzeti Iroda, a Kártalanítási Számla és a Kártalanítási Szervezet

között személyes adat, illetve biztosítási titoknak minősülő adat a károsult kárigényének rendezése, a

biztosítási szerződésből eredő  egyéb követelés érvényesítése, illetve a Nemzeti Irodát, a Kártalanítási

Számla kezelőjét megillető  követelés érvényesítése céljából továbbítható.

(3) A MABISZ kapcsolatot tart fenn a többi tagállam – a 2000/26/EK sz. irányelv 6. cikk (1)

bekezdésében meghatározottaknak megfelelően létrehozott – kártalanítási szervezeteivel és

garanciaalapjaival, valamint információs központjaival. Ellátja az e testületek jogairól és

kötelezettségeiről, valamint a kártalanítási szolgáltatások visszatérítéséről szóló megállapodásokhoz

kapcsolódó feladatokat.

(4) A MABISZ hasonló tartalmú  kétoldalú megállapodást köthet harmadik ország hasonló

feladatokat ellátó szervezeteivel.

57. § (1) A biztosítók kötelesek a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból származó  tárgyévi

díjbevételük arányában a MABISZ – mint a Nemzeti Iroda feladatait ellátó szervezet és a

Kártalanítási Számlakezelője – részére befizetést teljesíteni olyan mértékben, hogy azok fedezetet

nyújtsanak e szervezeteket terhelő  kötelezettségek teljesítésére, valamint a működési költségeik

fedezetére. A negyedévenkénti befizetés legkisebb összege biztosítónként kétmillió forint. A

biztosítók kötelesek továbbá  a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításból származó  előző évi piaci

összdíjbevétel 0,25%-ának megfelelő  összegben, negyedévente, a MABISZ részére a

fizetésképtelenné vált biztosító  helyetti térítési kötelezettség ellátása érdekében befizetést teljesíteni,

amely kötelezettség a biztosító  számára az adott negyedéves szerződésállományában lévő

gépjárművek darabszámának – gépjármű-kategóriánként a Kártalanítási Számla kezelője által

megállapított kockázati szorzókkal súlyozott – mértékében áll fenn mindaddig, amíg a biztosító  által a

ráeső arányos befizetés teljesítése révén az összes biztosító által teljesített befizetések összege el nem

éri az előző évi piaci összdíjbevétel 6%-át. Azok a biztosítók, akik a MABISZ-nak nem tagjai,

tevékenységüket az e törvény szerinti befizetésekre vonatkozó kötelezettségvállaló nyilatkozat

megtételét és ennek a Felügyelet részére történő benyújtását követően kezdhetik meg.

(2) A Kártalanítási Számla kezelője és a Nemzeti Iroda feladatainak az ellátója köteles legkésőbb a

tárgyévet követő január 31 -ig a biztosítókkal a befizetett összegek erejéig elszámolni.

(3) A Kártalanítási Számla kezelője köteles minden évben a külön jogszabály szerint elkészített

eredményelszámolást a Felügyelet részére megküldeni.

NEGYEDIK RÉSZ ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

Hatálybalépés

58. § (1) Ez a törvény – a (2) bekezdésben foglaltak kivételével – 2010. január 1-jén lép hatályba.

(2) E törvény 51. §-ának (9) bekezdése, valamint az 52. § (1)-(3) bekezdései 2010. május 1-jén

lépnek hatályba.

(3) E törvény 63-66. §-ai és a 67. § (1) bekezdése a hatálybalépést követő napon hatályát veszti.

(4) E törvény 61. §-ának (2) bekezdése a hatálybalépését követő 6. napon hatályát veszti.

(5) E törvény 62. §-a és 67. §-ának (2) bekezdése 2011. július 2-án hatályát veszti.

Átmeneti rendelkezések

59. § (1) E törvény rendelkezéseit – a határozott időre szóló szerződések kivételével – figyelemmel a

(2) bekezdésben foglaltakra, a hatálybalépéskor már megkötött szerződésekre is alkalmazni kell.

(2) E törvény hatálybalépését követően, amennyiben az e törvény szerint szerződéskötésre kötelezett

személye és az e törvény hatálybalépését megelőzően megkötött – határozatlan tartamú –

szerződésben szereplő szerződő  személye eltér, az adott gépjármű vonatkozásában csak abban az

esetben köteles az e törvény szerinti szerződéskötésre kötelezett személy új szerződést kötni, ha akár

a tulajdonos, akár az üzemben tartó  személyében változás állt be.

(3) A (2) bekezdésben meghatározottak szerint megkötött szerződés esetében az új szerződés – a 10.

§-ban meghatározott rendelkezések ellenére – érvényes, a korábban fennálló szerződés hatályát

veszti.

(4) A hatálybalépés napját megelőzően bekövetkezett káresetekhez kapcsolódóan a kártérítési

igények érvényesítésével összefüggő  eljárásokra, a helytállási kötelezettség mértékére a káresemény

időpontjában hatályos jogszabályokat kell alkalmazni.

60. § A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás 1991. július 1-je előtti rendszeréből származó, a

káresemények időpontjában hatályos jogszabályok alapján még nem teljesített állami kötelezettségek

teljesítésére a külön jogszabályban foglaltak irányadók.

61. § (1) E törvény 22. §-ában meghatározott rendelkezéseket azon fedezetlenségi díj megfizetésére

kell alkalmazni, ahol a fedezetlenség időtartama e törvény hatálybalépését követően kezdődik.

(2) 6 7

(3) A fizetésképtelenné vált biztosító helyett a Kártalanítási Számla térítési kötelezettsége az e

törvény hatálybalépését követően fizetésképtelenné vált biztosító esetében áll fenn.

62. § 8 9

Módosuló és hatályukat vesztő  rendelkezések

63. § 10 11

64. § 12 13

65. § 14 15

66. § 16 17

67. § (1) 18 19

(2) 20 22

Felhatalmazó rendelkezések

68. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy a kötvénynyilvántartó szerv kijelölését rendeletben

állapítsa meg.

69. § (1) Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy

a) a díjtarifa megállapításának alapjául szolgáló gépjármű-kategóriákat;

b) a kártörténeti adatok biztosítók  által történő felhasználásának, a kártörténeti adatokon alapuló

bonus-malus rendszer, továbbá  a kártörténeti igazolások kiadásának szabályait;

c) a fizetésképtelenné vált biztosító helyetti térítési kötelezettség ellátása érdekében teljesített

befizetések képzésének, kezelésének, felhasználásának és elszámolásának részletes szabályait

rendeletben állapítsa meg.

(2) Felhatalmazást kap a pénz-, tőke- és biztosítási piac szabályozásáért felelős miniszter, hogy a

közlekedésrendészetért felelős miniszterrel egyetértésben rendeletben állapítsa meg a kötelező

gépjármű-felelősségbiztosítás fedezetének fennállását tanúsító igazolóeszközökre vonatkozó

szabályokat.

Az Európai Unió jogának való  megfelelés

70. § Ez a törvény a következő  uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja:

a) a Tanács 1972. április 24-i 72/166/EGK irányelve a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra

és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről,

b) a Tanács 1972. december 19-i 72/430/EGK irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosításra

és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak

közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv módosításáról,

c) a Tanács 1983. december 30-i 84/5/EGK második irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosítására

vonatkozó jogszabályainak közelítéséről,

d) a Tanács 1990. május 14-i 90/232/EGK harmadik irányelve a gépjármű-használattal kapcsolatos

polgári jogi felelősség biztosítására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről,

e) a Tanács 1990. november 8-i 90/618/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen

biztosítási tevékenységekre vonatkozó  törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések

összehangolásáról szóló 73/23 9/EGK és 88/357/EGK irányelvnek elsősorban a gépjárműfelelősségbiztosítás

tekintetében történő módosításáról,

f) az Európai Parlament és a Tanács 2000. május 16-i 2000/26/EK irányelve a tagállamok gépjárműfelelősségbiztosításra

vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a 73/239/EGK és a 88/357/

EGK tanácsi irányelv módosításáról (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv),

g) az Európai Parlament és a Tanács 2005. május 11-i 2005/14/EK irányelve a gépjárműfelelősségbiztosításra

vonatkozó 72/166/EGK, 84/5/EGK, 88/357/EGK és 90/232/EGK tanácsi

irányelv, valamint a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról.

Sólyom László s. k.,

köztársasági elnök

Dr. Szili Katalin s. k.,

az Országgyűlés elnöke